A kutatók szerint nem véletlen, hogy ha megsérülünk, az az első, hogy megérintjük azt a területet, ahol fájdalmat érzünk. Ez a cselekedet ugyanis azt a célt szolgálja, hogy tapintás útján képet alkossunk a saját testünk állapotáról, és ezt a képet az agy is értelmezhesse - ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a központi idegrendszer csillapítani kezdje a fájdalmat.

A University College London (UCL) munkatársai fedezték fel, hogy a saját érintésünk fájdalomcsillapító hatású lehet: az agy így ugyanis képes feltérképezni a sérülések pontos helyét, és elkezdheti a fájdalmak enyhítését. Éppen ezért nem ér semmit, ha valaki más ér hozzá a sebünkhöz - írja a Current Biology.

Az UCL Kognitív Idegtudományi Intézetének kutatói egy modell segítségével tesztelték, pontosan milyen folyamatokat indít be az érintés. A kísérleti alanyoknak mutató- és gyűrűsujjukat meleg vízben, középső ujjukat viszont hideg vízben kellett tartaniuk (a modell neve Thermal Grill Illusion, TGI). Ettől úgy érezték, hogy a középső ujjuk elviselhetetlenül forró vízben van - ez azonban csupán illúzió volt.

A szakemberek elmondták: a modellre azért volt szükség, mert az agy nem érzékelte, hogy a fájdalom csak illúzió, ezáltal úgy próbálhatták ki az érintés erejét, hogy senkinek sem kockáztatták a testi épségét. Gyanújuk be is igazolódott: ha ugyanis az alanyok a fájós ujjakhoz érintették a másik kézen lévő azonos ujjaikat a kísérlet után, a fájdalom 64 százalékkal csökkent.