Az anorexia és bulemia nervosa mellett az utóbbi időben már a túlsúlyosságot is az evés egyik zavaraként tartják számon a pszichológusok. A súlyos egészségügyi következményekkel is járó evészavarok főként a lányokat érintik. A rátsadalmi-kulturális okokra is visszavezethető betegségek száma továbbra sem csökken.

 

Vékony, csupacsont lányok néznek le magabiztosan az óriásplakátokról sugallva tinilányok ezreinek a vonzó és sikeres nő eszményét. A kilók határozzák meg az embert – hallani úton-útfélen. Így akinél, 50 kg-nál többet mutat a mérleg nyelve (legyen égimeszelő, vagy kis növésű) érthető, ha úgy érzi, nem tartozhat a „jó nő” kategóriába, vagyis nem számíthat párkapcsolatra, karrierre, boldog életre. Nem csoda, ha a fiatalok egyre nagyobb százaléka evészavarral küzd.

„Az evés zavarainak két klasszikus formáját ismerjük. Egyikük a kóros lesoványodással járó anorexia nervosa, a másik pedig a túlevési rohamokkal és önhánytatással jellemezhető bulimia nervosa. Ezek a zavarok az utóbbi évtizedekben a pszichiátriai zavarok megkülönböztetett figyelmét élvezik, egyrészt mert gyakoriak (a súlyosabb formák a fiatal felnőtt nők 1-4 százalékát érintik), másrészt az anorexia halálozása magas (a betegek 8%-a tíz éven belül meghal). Az anorexia 12-18 éves életkor között indul, a bulimia néhány évvel később jelentkezik – mondta dr. Túry Ferenc. „A még fejlődésben lévő szervezetet az evés zavarai kifejezetten megterhelik. Az anorexiában szenvedőket leggyakrabban a következők érhetik: a normális menstruáció elmaradása, kiszáradás miatti veseelégtelenség, izomgyengeség, gyomorproblémák, csontritkulás, szívritmuszavar. A bulimiás betegek pedig olyan egészségügyi ártalmakkal nézhetnek szembe, mint a fogzománc pusztulása, az erőltetett hányástól a torok, a nyelőcső, a gyomor kisebesedése, székrekedés, a hányás okozta káliumvesztés miatt szívritmuszavar. Nem elhanyagolható az a tény, hogy az anorexia és bulemia nervosa mellett az utóbbi időben már a túlsúlyosságot is az evés egyik zavaraként tartják számon, ugyanis az elhízásnak is sokkal inkább lelki, mint közvetlen testi okai vannak” – teszi hozzá Dr. Túry Ferenc, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója.

A fiúk mintegy tízszer ritkábban betegszenek meg az evés zavaraiban. Ennek leginkább társadalmi-kulturális okai lehetnek, hiszen a lányok azok, akiket kulturális nyomás ér a karcsúságideál jegyében. Az evészavarok igen gyakran rejtve maradnak, mert a betegek nem tartják magukat betegnek. Korunk betegségének felismerését továbbá az is megnehezíti, hogy a régebbi időkben szinte egyértelmű volt, hogy míg a jómódúak pocakosak és kerek pirospozsgás orcával falják az életet, addig a szegény ember az, akin lóg a nadrág és arca beesett. Ma viszont az evészavarok a felső-középső társadalmi rétegek betegségei, ami szintén a társadalmi-kulturális háttér fontosságára utal - közli a LWp közleményében.

„A szülők vagy más családtagok felfigyelhetnek a lesoványodásra, a furcsa étkezési szokásokra, vagy arra, hogy az étkezések után hosszú időt tölt a fiatal gyerek a WC-ben, esetleg hányás nyomai fedezhetők fel. A viselkedés is megváltozik, kényszeres szokások, tökéletességre törekvés, túlzott testedzés tűnhet fel. Ilyenkor pszichiáterhez érdemes fordulni elsősorban. Nagy szerepe lehet a felismerésben a nőgyógyászoknak, akikhez menstruációs zavar miatt fordulnak, vagy a fogorvosoknak is” – mondja Dr. Túry Ferenc.

[Forrás: OrientPress Hírügynökség]