Daniel Lieberman, a Harvard Egyetem Humán Evolúciós Biológiai Tanszékének professzora munkatársaival amerikai és kenyai futókat tanulmányozott, akik hetente legalább 20 kilométert futottak. Az amerikai résztvevők egy része mindig is cipőben futott, mások áttértek a mezítláb történő futásra. A Kenyában felnőtt futók jellemzően mezítlábról váltottak futócipőre.

A legtöbb mezítlábas futónál először a lábfej ér földet, míg a cipőt viselők 75 százalékánál a sarok - és ez magában rejti a sérülésveszélyt is. A lábfejen történő landoláshoz erős vádlira és lábfejizmokra van szükség, de ekkor kisebb a rázkódás és puhább a talajfogás.

 

„Manapság az emberek többsége azt hiszi, hogy a mezítláb futás fájdalmas és veszélyes. Holott igazából még a legkeményebb talajon is futhatunk nem okozván magunknak se fájdalmat, se kényelmetlenséget.” – nyilatkozza Lieberman. „De ha az egész életedben cipőben futottál, akkor kellhet egy kis idő, hogy hozzászokasd a testedet a mezitláb futáshoz – teszi hozzá.