A terhességnek nem véletlenül szinonimája a „másállapot”: jelentős belső és külső változások mennek végbe az anyában 9 hónap alatt, majd a szülés történései során.

Mindezek egyénenként különböző mértékben viselik meg a szervezetet. Általában hat hét szükséges a másállapotból az eredeti vagy ahhoz közeli állapot visszaállásához. Ennek a gyermekágyas időszaknak elteltével a legtöbb kismama elmondhatja, hogy erőnléte, közérzete ismét a régi.

A gyermekágyas időszak alatt az 1 kg-os méh fokozatosan visszanyeri eredeti formáját, és megint 60-70 gramm súlyú, átlagosan 7,5 cm hosszú szervvé válik. A szülés után véres, majd egyre tisztább folyás távozik a méhből, jelezve a méh belső felszínének, a méhlepény tapadási helyének gyógyulását. Fokozatosan kiürül a szervezetből a terhesség alatt felhalmozódott vízfelesleg, a bőr feszessége visszatér, a pigmentfoltok elhalványodnak. Jellemzően a 3. napon beindul a tejelválasztás.

Bizonyos gyakorisággal ezek a változások nem a megszokott, azaz élettani módon zajlanak. Előfordulhat, hogy a méh nem húzódik össze olyan ütemben, ahogyan kellene. Ez sokszor magától megoldódik, illetve könnyen kezelhető – a gyakori szoptatás az egyik legjobb módszer –, azonban a méhüregben pangó véres váladék jó táptalajt adhat a kórokozóknak, melyet néha az is bonyolít, hogy a méhben maguktól nem távozó méhlepény-maradványok vannak. A következmény a lázzal járó gyermekágyi méhgyulladás, mely azonos a közismertebb nevén gyermekágyi lázként ismert fertőzéssel. Ez a méhüreg esetleges leszívása mellett antibiotikumokkal gyógyítható, azonban a szülés körüli megfelelő sterilitás biztosításával továbbra is a megelőzés a legjobb eljárás. A későbbiekben 6 hétig kerülni kell minden olyan eseményt, amivel fertőzés juthat a méhbe a még nyitott nyakcsatornán át. Így a teljes vízbe merüléssel járó mindenféle fürdőzés, ülőfürdő tilos, nem ajánlott a szexuális együttlét, pontosabban a hüvelyi aktus sem. Első szülésnél az esetek túlnyomó többségében a gátmetszés nagyobb kiterjedésű sérülést előz meg. Ezen nemcsak a hegekkel gyógyuló valódi gátrepedéseket, hanem a nyílt sebbel nem járó, panaszokat, tüneteket esetleg csak később, évek vagy akár évtizedek múlva okozó süllyedéses problémákat, laza gátat értjük. A gátmetszés a szabályos sebvonal és a szülés körüli időszakban igen jó vérellátás következtében gyorsan, szépen gyógyul. Amennyiben a bőrt átöltő öltésekre is szükség volt, a varratok a 4. napon kerülnek eltávolításra.

A kizárólag a bőr alatt elhelyezett felszívódó öltéseket nem kell eltávolítani.
A gátseb kezelése elsősorban annak tisztán tartásából áll. Tiszta víz érheti, majd szárazon tartásáról gondoskodni kell a varratszedést követően is még néhány napig. A császármetszés hasi sebe jóval lassabban gyógyul. A folyamatot a gyermekágyas osztályon naponta ellenőrzik, a külső varratokat, vagy fémkapcsokat az 5-7. napon távolítják el. Kötésre ezt követően már nincs szükség, azonban a hazabocsátás után észlelt fájdalmas duzzanat, bőrpír mielőbbi kontrollvizsgálatot tesz szükségessé.

Más, ritkább, sürgős orvosi ellátást szükségessé tevő állapot az egyik láb fájdalmas duzzanata, eszméletvesztés, hirtelen légszomj, mellkasi fájdalom, bővebb, friss jellegű vérzés, esetleg véralvadék darabok ürülése. A gyermekágyas időszakban a legfontosabb az anya és újszülöttje közötti pszichés kapcsolat kialakulása és elmélyülése - tudatta a DE OEC.hu.

 

[Forrás: OrientPress Hírügynökség]