A nép nyelvén több változatát is ismerik e gyógynövénynek (Alchemilla vulgaris): farkastalp, oroszlántalp, Boldogasszony palástja, vagy tenyere. Leginkább erdőszéleken, utak mentén, domboldalakon, magasabban fekvő nedves réteken és hegyvidékeken nő, több faja veszélyeztetett, így védett besorolásba tartozik hazánkban.

A palástfűnek hét-kilenc karéjú, félkör alakú levele van, szívós, nem túl magas száron, ernyőcskében csoportosulva, apró, zöldes­sárga virága áprilistói júniusig, néha még tovább is virágzik. Ezer méter fölötti magasságokban találjuk az ezüstös palástfüvet, amely mészkő- és őskőzettalajon egyaránt meg­terem.
A palástfűből és az ezüstös palástfűből is a teljes növényt gyűjtik virágzásuk idején, később már csak a leveleit, amiket aztán a padláson lehet kiszárítani.

Főleg nőgyógyászati problémák kezelésére javallt, ugyanakkor a nehezen gyógyuló sebek gyógyítására és vízhajtásra is alkalmas.

A palástfű segít a menstruációs zavarok, alhasi panaszok és klimaxos rosszullétek esetén, de érdemes már a kezdődő pubertás időszakban használni a női szervezetre gyakorolt kedvező hatása miatt (ebben az esetben cickafarkkal együtt, egyforma mennyiségben ajánlott alkalmazni).

A növénynek összehúzó hatása is van, igen gyorsan gyógyít, ugyanakkor használják vízhajtóként és szíverősítő szerként is, sebláz, gennyező sebek és elhanyagolt fekélyek esetén is. Foghúzás után érdemes palástfűteát inni gyulladáscsökkentő hatása miatt.
E gyógynövény megszünteti az izom- és végtaggyengeséget, és segít a vérszegénység esetén is.

Szülés utáni sérülések, vagy a nehezen szülő nőknél alhasi petyhüdtség esetén, koraszülésre hajlamos nőknél terhesség megtartásában, a méhszalagok megerősítésében igen sokat segít a palástfű. A harmadik hónaptól palástfűteát kellene fogyasztania minden olyan nőnek, akinek ilyesfajta problémái vannak. Egyetemes gyógyszer az összes női bajokra, betegségekre. Elődeink e növényt sebgyógyításra használták, külsőleg és belsőleg, valamint törések és epilepszia ellen is.

Felhasználási módjai:

Teakészítés: 1 púpozott teáskanálnyi füvet adunk 1/4 liter vízhez. Leforrázzuk, majd rövid ideig állni hagyjuk.

Pakolás: a friss növényből megfelelő mennyiséget megmosva egy deszkán összezúzzuk és felrakjuk a sérült testfelületre.

Fürdőadalék: egy teljes fürdőhöz 200 gramm szárított vagy néhány marék friss füvet adunk, egy vödör hideg vízben éjszakára beáztatjuk, majd másnap az egészet fölmelegítve hozzáadjuk a fürdővízhez.

 

[Forrás: OrientPress Hírügynökség]