Miért nem csikizhetjük meg saját magunkat?

Miért vagyunk csiklandósak?

Létezett-e valaha egy közös nyelv?

Igor Susłow, orosz fizikus alkotta azt a hipotézist, hogy a nevetés nem más, mint az információk feldolgozásában bekövetkezett hiba. Ha az események más alakulását várja az agyunk, mint ahogy ez valójában bekövetkezik, az a feladata, hogy kapcsolja ki az egyik neutron-csoportot, cserébe aktiválva másikat. A nevetés funkciója ezen folyamat során képződő és fölöslegessé váló energia szétszórása.

Márpedig csiklandozáskor az idegen kezek mozgása nem látható előre. Az agyunk képtelen felkészülni a mozdulatokra és másodpercenként korrigálja az adatokat, miközben kénytelen levezetni az energiát, azaz nevetteti a testet. Amikor viszont megpróbáljuk saját magunkat csikizni, természetesen nem tudjuk az agyunkat becsapni, hiszen ő irányítja a kezünket s így előre prognosztizálja a történéseket. Nincs mit helyesbíteni, eloszlatni, nevettetni... Ez  Susłow elméletének lényege.

 

 

Ezt a feltételezett ősi nyelvet nostrának keresztelték el, ami latinul annyit jelent, hogy a miénk. Ez a nyelv az indoeurópai, uráli, altai, dravida és kaukazusi nyelvcsaládok hipotetikus elődje, és talán az afroázsiai, az eszkimó és a csukcs-kamcsatkai nyelveké is. A nostrai nyelv egyik pártolója az orosz nyelvész, Władysław Illicz-Switycz, aki állítólag verset is írt ezen a nyelven. A nyelv rekonstrukcióján dolgozik az amerikai lingvisztika egyik neves alakja, Joseph Greenberg is. Az elmélet hívei úgy tartják, hogy az emberek 12 – 15 ezer évvel ezelőtt, az utolsó nagy jégkorszakkor beszélték a nostra nyelvet. Az elmélet ellenzői viszont az egész ötletet képtelenségnek tartják: szerintük a nostra nyelv vizsgálódása több kihalt nyelv rekonstrukcióján alapszik, s mint ilyen – másodfokú rekonstrukciónak számít, azaz hiteltelen.