Nem kedveljük, nem értjük, hajlamosak vagyunk semmibe venni a felhőket. Észre sem vesszük, hacsak éppen nem zavarnak. Csak mostanában kezdjük feltárni, mit „gondolnak”...

A „fellegekben járni” mondással a felhők komolytalanságára utalunk. Imádunk felhőtlen eget látni, s cifrákat káromkodunk, ha akár a legkisebb fátyolfelhő is eltakarja a napot, amikor napoznánk.

Hosszú ideig még a tudósok sem foglalkoztak felhőkkel kellő komolysággal. Komplikált osztályozásokat találták ki, nagyjából megállapították ,melyik felhőből várható az eső, s melyikből nem, de ennyi...
 

Amióta viszont furcsaságokat vesszük észre a bolygónk klímaváltozásával kapcsolatban, azóta a felhők komoly górcső alá kerültek. A tudomány hirtelen szembesült azzal, hogy tulajdonképpen szinte semmit se tudunk az időjárást meghatározó mechanizmusokról, így rárebbentek az atmoszféra különböző rétegeire. Már az első pillantás elárulta, hogy fogalmunk sincs: a felhők inkább hűtik, vagy inkább fűtik a a Föld színét? Mert hiszen eltakarják a napot s visszaverik a napsugarakat az űrbe. Azaz: minél felhősebb, annál hidegebb. Igen ám, de a napsugarak egy része csak eléri a földet, s akkor érvényesül az „üvegház-hatás”, amikor a felhőtakaró igazi dunnaként működik – „bent” tartja a meleget, nem engedi elillanni. Ez főleg őszi éjszakákon figyelhető meg – a nappal felmelegedett talaj nem hűl le olyan hamar, ha felhős az ég. Hűtés hát, vagy fűtés?

A NASA műholdjainak felhasználásával folytatott megfigyelések és Veerabhadran Ramanathan professzor vezetésével végzett számítások jó pár évet vettek igénybe, de végre fellélegezhettek a tudomány emberei: hűtenek! Méghozzá kifejezetten eredményesen, mert ha a felhők nem lennének, akkor a földi hőmérséklet akár 20 fokkal lenne több! Ráadásul megcsapta őket a hűvös optimizmus szele, amikor kiderült, hogy a felhőtakaró és a hőmérséklet kölcsönhatást gyakorolnak egymásra, így kialakítva ezt a különleges biztonsági rendszert. Amikor valahol túlmelegedés kezdődik, az erős levegőáramlás rendkívül magas mega-felhőket hoz létre, hogy a napsugarak eltakarásával csökkentsék ezen a helyen a hőfokok számát.
 

Ez a természetes termosztát az igazi reménysugár a globális felmelegedéstől rettegő emberiség részére. Kicsit kezd felmelegedni a klíma – sebaj, beindul a hűtés, a nyár felhős lesz kissé, de rendbe jön minden... Igen ám, de ott van a Vénusz: az összes bolygó közzül a Vénusznak van a legkomolyabb felhőrendszere; a légköre olyan sűrű, hogy teljesen lehetetlen megpillantani felszínének akár egy részét is. Ez a 20 km vastag takaró elegendő gátat szabhatna a napsugaraknak, s lehűthetné a bolygót az örök tél hőmérsékletére – gondolnánk.

Azonban a felszíni légnyomás a Vénuszon 90-szer nagyobb a földinél, a hőmérséklet pedig eléri az 500oC-ot, ami elég forró ahhoz, hogy bizonyos fémek megolvadjanak. Vénuszon tehát melegebb van, mint Merkúron, amely közelebb fekszik a Naphoz!  A számítások azt mutatják, hogy ilyen magas hőmérséklet fenntartásához szükséges egy olyan mechanizmus, amely „csapdába ejti” a napsugárzás jelentős részét. Hozzáadva a Vénusz magas belső hőmérsékletét, pokoli forróságot kapunk.

 

De ha ezek után unalmasnak találod a földi fellegeket – ne tedd! Van valamink, amiről a Vénusz csak álmodozhat! A felhőink élnek! Nem, egyáltalán nem erről van szó, hogy alakot változtatnak, hanem szó szerint: él a belsejük. A felhőbeli élet első nyomaira az előző évtizedben akadtak rá a tudósok, amikor olyan furcsa baktériumokat kezdtek vizsgálni, amelyek hópelyhekben és esőcseppekben jelentek meg. A Pseudomonas syringae fajhoz tartozó baktériumról van szó. Ez a baktérium sok növény felszínén élősködik, jellegzetes károsításokat hagyva maga után. A megtámadott növény könnyen megfagy: elég egypár mínusz-fok, és máris jéggé válik a bennük levő víz, ami károsítja a szöveteket és az éltető nedvek kifolynak. Pseudomonas syringae csak erre várnak – ezzel a kifolyt nedvvel táplálkoznak...

 

Pseudomonas syringae titka, hogy képes előállítani a víz kristályosodását elősegítő anyagot. Mi lenne, ha ilyen baktériumokat felhők belsejébe juttatnánk el? Nos, esőt vagy havat teremtenénk. Felhők ugyanis mikroszkopikus vízcseppekből állnak, amelyek párolási folyamat következtében kerültek fel, azaz rendkívül tiszta állapodban. Emiatt akár mínusz 20 fokig is folyékony állapotban marad a felhőben a víz. Ám mihelyt akár a legkisebb szennyeződés jelenik meg - mindez megváltozik. Víz azonnal megfagy, kristályai összeállnak, egyre nagyobb pelyhet alkotva, s amikor a pehely eléri az elegendő súlyt, lehull a földre.

Pseudomonas által megteremtett anyag rendkívül gyorsan és eredményesen gerjeszt kristályosodást.

Ezen baktérium jelenléte hóban-esőben sejteti, hogy nemcsak táplálkozása céljából használja fel a furcsa tulajdonságait, hanem utazásra is. Őrültség? Nem egészen. Ez a baktérium olyan könnyű, hogy a szél simán a felhőkig repíti. Utána a baktérium velük utazik – akár több száz kilométeren át – és hóval, esővel lehullva máris megtámadhatja újabb nővényeket. Egyszerűen zseniális stratégia!