Minden kornak megvannak a saját ünnepei, fontosság szerinti hangsúlyai. Így számunkra a karácsony a szeretet ünnepe lett. Az ünnep „eredeti” üzenetét pedig mára szép lassan elfelejtettük. Nem is csoda, hiszen évszázadok alatt nem esett másról szó karácsonykor, mint Jézus születéséről.

Mert hiába volt a betlehemi csillag Jézus születésekor az égen, nem tudjuk, hogy pontosan mikor született a Megváltó. A karácsony azonban, a többi keresztény ünnephez hasonlóan pogány gyökerekkel rendelkezik. Igen, az ókori Rómában ünnep volt december 25-e, de nem a szeretet ünnepe. Bár voltak olyan külsőségek, amik miatt akár lehetett volna akkor is az. Mert amikor már a szolgákat is annyira becsülték, hogy egyszer egy évben ajándékot kaptak, akkor nem állunk messze a mai karácsonytól. Pláne, ha még ezt örökzöld borostyándísz alatt tették.

Eredetileg fény ünnep volt december 25-e, a téli napforduló ünnepe. Amikor elkezdenek hosszabbodni a nappalok, amikor egy jóakaratnyival hamarabb lesz világos, amikor egy jóakaratnyival később megy le a nap. Ezt ünnepelték minden pogány kultúrában, ők szaturnáliának nevezték. Szaturnuszt, a földművelés istenét ünnepelték ilyenkor egy egész héten át.

Hogyan lett ebből a keresztény karácsony? Amikor a Római Birodalomban államvallás lett a kereszténység, akkor alakult ki Jézus születésének megünneplése is. Két alkalmat is találtak az ókeresztény egyházatyák, mégpedig december 25-ét és január 6-át. A negyedik század végén vált el egymástól a két ünnep, mert december 25-e lett a karácsony, vagyis Jézus születésének, január 6-a pedig vízkereszt, Jézus keresztségének ünnepe. (Érdekes, a keleti egyház változatlanul a mi vízkeresztünkkor ünnepli a karácsonyát.)

Jézus születése azonban hogyan került a szaturnália végére? Ha abból a hitből indulunk ki, hogy Jézus a Megváltó, akkor nagyon könnyű ezt a szimbolikus napot elfogadnunk az ő születésnapjának. Fény ünnep - azaz ettől kezdve hosszabbodnak a napok. Jézus is fényt, reményt, megváltást hozott az emberiségnek. A téli napforduló december 21-én van, de szemmel láthatóan csak három nap múlva rövidülnek az éjszakák. A keresztények hite szerint Jézus kereszthalála után harmadnapra támadt föl halottaiból, így érthető, hogy miért három nappal később ünneplik a keresztények Jézus születését.

December 24-e estéje pedig a karácsonyi ünnep előestéje, és ahogyan az ókeresztényeknél a zsidóktól átvett szokás alapján bevetté vált, az ünnep előestéje az ünnep része volt. Így alakult ki a Szenteste elnevezése, az éjféli misét pedig „türelmetlenségből” vezették be. Szerették volna mielőbb ünnepelni 25-én Jézus születését, ezért rögtön a nap „kezdetekor”, 0 órakor ünnepelnek a keresztények.

Minden korban mást és mást jelentett karácsony. Emlékszünk még jól a kommunizmus fenyő-ünnepére. Milyen értelmetlenné vált a karácsonyfa alatt összegyűlni és csodálkozni, ha a csodát, a jászolt, Jézus születését kivesszük a fa alól. Akkor csak a gyerekek tudnak örülni egy-egy nagy ajándék kapcsán vagy a fenyő díszein, felnőttkorra azonban kiüresedik az egész ünnep.

Ma sem vagyunk messze ettől a kiüresedéstől. Ajándékozási ünneppé alakult át, szeretet ünneppé. És nem a szeretet ünneppel van baj, hanem azzal, hogy ebben a végtelenségig kitágult világban mindenkit tudunk szeretni, afrikai éhezőket, halálosan beteg gyerekeket, menhelyeken sínylődő kutyákat. Csak éppen a szomszédban nem tudjuk, ki lakik, a nagyit csak egy órára érünk rá meglátogatni, csak a bottal nehezen járó idős nénin bosszankodunk, hogy menne már gyorsabban a karácsonyi vásárban. Karácsonykor azt hiszem nincs más dolgunk, csak észrevenni a fényt. Nevezhetjük Megváltónak, Betlehemi Gyermeknek, vagy egyszerűen Fénynek, mely egy jóakaratnyival közelebb hozza a nappalok növekedését.

Szakács Áron

[Forrás: Budai Hírlap/OrientPress Hírügynökség]