Talán sokunk számára ismert, hogy a gyógyszerek különböző hatású fajtái egyidősek a gyógyítás történetével. Utóbbi pedig az emberi törzsközösségek kialakulásával, amelyben a gyűjtögető, vadászó-halászó élelemszerzés közben gyakoriak voltak a sérülések, betegségek. Az ember ösztönösen megtalálta a panaszait enyhítő füveket, vizeket, vagy a beteg állaton figyelte meg hatásukat, melyeket aztán ő is alkalmazott. De vajon hogy jutottunk el a gyógyszerek töménytelen áradatához és választékához?

 

Barlangrajzok mellett első emlékeink az egyiptomi papiruszok és a folyamközi kultúrák agyagtáblás ékírásai, amelyeket továbbfejlesztettek a hellének. Dioszkoridész már Rómában, Néró rémuralma idején megírta a gyógyfüveket, ásványi anyagokat, illóolajokat, bort tartalmazó gyógyszertani munkáját, amely ezer éven át az orvos-gyógyszerészek bibliája volt.

A középkoron keresztül az arabok őrizték meg és fejlesztették tovább (Rhaes, Avicenna). Az újkor kezdetén, Vesalius anatómiájával párhuzamosan megjelentek a gyógyfüves könyvek, hazánkban pl. a debreceni püspök, Méliusz Juhász Péter Herbáriuma. Paracelsus a vegyszereket is bevezette a gyógyításba.

A 17. században az Újvilágból jutott el Európába pl. a kinin, amelynek lázcsillapító hatását felismerték.

A felvilágosodás századában új lendületet vett a gyógyszerkémiai kutatás. A széndioxidot a belga van Helmont fedezte el, ezzel elkezdődött a gázkutatás.
A 19. század első „nagy dobása” a német W. Sertürner által a nyers máknedvből kivont kristályos morfin. Több mint 100 évvel később a magyar Kabay János ismerte fel, hogy nemcsak a máktejből, de a száraz gubó és szalma révén is lehet morfint nyerni. Ezzel vált akkor a kis Magyarország gyógyszer-nagyhatalommá - tudatta a Debreceni Egyetem EgészségCentrum Magazinja.

A párizsi Pelletier–Caventou páros 1920-ban izolálta először a tiszta kinint. A nem keserű változata Rozsnyay Mátyás nevéhez fűződik. A 19. század több felfedezése az Újvilághoz köthető. Kontinensünkön a semmelweisi aszepszis, a listeri antiszepszis részei a gyógyszerészetnek. A modern farmakokémia alapjait Oswald Schmiedeberg (1838-1921) teremtette meg. A cukorbetegség elleni inzulint Banting és McLeod fedezte fel. A Whipple–Minot–Murphy hármas a vészes vérszegénység májterápiáját ismerte fel.

Már ekkor lehetett látni Amerika előretörését. Nekünk, debrecenieknek ez fájdalmas epizód - írja összefoglalójában dr. Szállási Árpád egyetemi magántanár. Jeney Endre 1925-ben az Orvosi Hetilap hasábjain leközölte a májadagolás vérregeneráló hatását, de csak magyarul. Szent-Györgyi Albert angolul publikált, mely döntőnek bizonyult a C-vitamin azonosítása területén is. A Fleming–Florey–Chain triász első antibiotikuma, a penészgombából előállított penicillin folytatása Waksman antituberkulótikuma, a Streptomycin. A debreceni Vályi-Nagy Tibor ilyen készítménye a Primycin. A kémiai szerekkel való rákkutatást már Domagk is elkezdte.

A rák gyógyszerének „felfedezése” már-már hazai specialitás (Vajdacsepp, Celladam, Béres-csepp stb.). Az első gyógyszergyár a németországi Darmstadtban épült, a Merck családé. Hazánkban az elsők között volt a debreceni Rexgyár (1912). Ma elsősorban a pszichofarmakonok gyártásában jeleskedünk - közli a DE OEC magazinjában.
 

 

[Forrás: OrientPress Hírügynökség]