A túlnépesedés az emberiség első számú halálos bűne - írja Konrad Lorenz Nobel-díjas viselkedéskutató, és valóban: lassan az egész világon komoly problémákkal kell szembenéznünk a jelenség következtében: ez is okozója többek között a szélsőséges szegénységnek és az éhínségeknek. Ám könnyen lehet, hogy a probléma megoldásának kulcsa a mi kezünkben van és a képzett nők jelentik az igazi garanciát a népesedési problémák csökkentésére.

Krisztus idejében körülbelül 250 millió ember élt a Földön, s a növekedés igen lassú volt, ez a szám csak a XVII. század közepére duplázódott meg, ám akkor beindult a 'népességrobbanás'. A rohamos növekedésnek két fő oka volt: a mezőgazdasági hozamok növekedése, és a fertőző betegségek visszaszorulása. A XIX. század elején már 1 milliárd ember lakott bolygónkon, míg ma már körülbelül 6 milliárdan élünk a Földön, és a világ népessége egyértelműen tovább nő: évente 70-80 millióval leszünk többen, a legutóbbi előrejelzések értelmében a világnépesség a következő 15 évben 8,4 milliárdra emelkedik. Az ENSZ becslései szerint 2050-re meghaladhatjuk a 10 milliárd főt. A gyarapodás üteme várhatóan a Közel-Keleten és Afrikában lesz a leggyorsabb, ökológiai lábnyomunk tekintetében pedig már most 130 százalékban túlhasználjuk a bolygó kapacitásait, és a túlhasználat aránya évről évre csak növekszik.

Fontos megjegyezni, hogy a Földön tapasztalható globális és tömeges éhínség nem az eltartóképesség kimerülése, hanem az elosztási formák és a termelési rendszerek igazságtalansága miatt nem szűnik meg. Világélelmezési adatok egyértelműen igazolják, hogy a Földön van elég élelmiszer ahhoz, hogy gyakorlatilag rögvest meg lehessen szüntetni az éhínséget és az alultápláltságot: az élelmiszertermelés növekedése 16 százalékkal felülmúlja a népességnövekedést, azonban az elosztásbeli különbségek tovább növekednek, s globális szinten továbbra is fennmarad a tömeges alultápláltság és az éhínség. Miközben a bruttó lélekszám természetesen növekszik, a világnépesség növekedési üteme lassul, és a jövőben csak további lassulás várható, elindult ugyanis egy érdekes, a népességrobbanással ellentétes folyamat is. A 'termékenységi átmenet' jelenségének lényege, hogy az egy anyára jutó gyerekszám csökken. A XX. század közepén világszerte átlagosan 5 gyerek jutott egy anyára, a XXI. század elején már csak kb. 2,7. A szórás azonban még ma is hatalmas: több 'fejlődő' országban ma is átlagosan 5-nél több gyermeket szülnek a nők, míg a saját közép-európai régiónkban az átlag pusztán 1,3.

Sok európai országban - így itthon is - nagy az aggodalom a népességfogyás miatt, ám a világ legszegényebb részein továbbra is fenntarthatatlanul sok gyermek születik. E régiókban az elmaradott termelési struktúrák és igazságtalan elosztási rendszerek miatt kevés az élelem, ám éppenséggel sok az etetendő száj, sok a születő gyermek. Ez a 'kettős prés' állandósítja a nyomort.

A népességnövekedési problémákat egyértelműen kezelni kell, ám nem mindegy, hogyan: egyes országok ugyanis emberi jogi szempontból elfogadhatatlan módszerekkel kívánják 'szabályozni' a kérdést. Kína például az 1980-as évek eleje óta családonként csak egy gyereket engedélyez (kivéve, ha az elsőszülött a kínai társadalomban még ma is „értéktelenebb“ lány). Az intézkedésnek azonban számos negatív hatása is van: illegális abortuszok, lánycsecsemők meggyilkolása, eltitkolt gyerekek (akik nem lesznek jogosultak az iskoláztatásra és az orvosi ellátásra), pár nélkül maradó férfiak tömege a nemek arányának eltolódása következtében.

Léteznek más módszerek is a népességnövekedés visszafogására, olyanok, amelyek emberi jogi szempontból nem aggályosak. Ezek közül a legfontosabb az anyák, azaz a nők helyzetének javítása. Azokban a társadalmakban, ahol működik a 'kettős prés' a nők helyzete igencsak problematikus. Önrendelkezési jogaikat rendszerint erősen korlátozzák, iskolázottságuk pedig kifejezetten alacsony szintű. 1996 óta az ENSZ Népesedési Alapja évenként megjelöl egy-egy témakört, amelyre a Népesedési Világnap alkalmából külön fel kívánja hívni a figyelmet. Ebben az évben ez, nem véletlenül, a nők oktatása.

A világgazdasági válság még egyértelműbbé tette, hogy az alapvető problémákat nem akkor kell kezelni, amikor már bekövetkeztek, hanem még mielőtt kialakulnának. 'E nehéz időkben, nincs okosabb dolog, mint befektetni a nők oktatásában' - nyilatkozta Thoraya Ahmed Obaid, az ENSZ Népesedési Alapjának, az UNFPA-nak (United Nations Population Fund) igazgatója. A nők oktatása több szinten is nélkülözhetetlen. A legalapvetőbb szinten ott van az információs jog, hogy például megismerhessék a modern fogamzásgátlók használatát, valamint, hogy egyáltalán tisztában legyenek vele, hogy a családtervezésben nekik is lehet szavuk.

A világ sok országában a mai napig a férfiak, vagy a nagyszülők kényszerítik a több gyermek vállalására a nőket. Már egy magasabb szint, hogy a nők az oktatás által saját önrendelkezési jogaikért folytatott küzdelem aktív tagjaivá válhatnak. Atovábbtanuló nőknél az első gyermek vállalásának időpontja későbbre tolódik, a gyerekszülésre alkalmas életszakasz pedig lerövidül, vagyis 'automatikusan' kevesebb gyermek születik.

A nők oktatásának pozitív következményei gazdasági szempontból is szembetűnőek. Kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a nők képzése által növekedik a termelékenység, javulnak pl. a mezőgazdasági mutatószámok, magasabbá válik a nemzeti jövedelem. Szakértők szerint a termelési és elosztási rendszerek megreformálása mellett a korszerű családszabályozás két dologtól függ. A mai napig számos helyen azért vállalnak sok gyereket, mert nincsen kiépített társadalombiztosítási rendszer, s a sok gyerek az egyetlen garancia arra, hogy lesz aki eltartsa, gondozza az öregeket. Ott és amennyiben az állam átvállalja ezt a feladatot (azaz az idősek kapnak nyugdíjat) a termékenység láthatóan csökken. A másik 'kulcs' a nők képzése, oktatása, és munkába való bevonása. Az ENSZ 189 tagállama által 2000 szeptemberében jováhagyott 8 Millenniumi Fejlesztési Cél (Millennium Development Goals) közül 5 közvetlenül érinti a nők oktatását:

1. cél: A szélsőséges szegénység és éhínség felszámolása
2. cél: A mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás biztosítása
3. cél: A nemek közti egyenlőség és a a nők felemelkedésének előmozdítása
4. cél: A gyermekhalandóság csökkentése
5. cél: Az anyai egészségügy javítása.

Ahogyan az UNFPA igazgatónője elmondja: 'A képzett nők jelentik az igazi garanciát a népesedési problémák csökkentésére. Ha ma komolyan a nők tömeges oktatásába fektetnénk erőforrásainkat, akkor képesek lennénk kezelni a túlnépesedési kérdések valódi gyökereit.'

Az összeállítás a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány hírlevele alapján készült. (DemNet Alapítvány) www.demnet.org.hu