Az élet alapja az energia. Ezt az alaptézist már több tudós is bizonyította, sőt továbbmentek és azt is megtudták, hogy az energiának két fajtája van, pozitív és negatív.

Ugyanez az energia megtalálható az emberekben is, itt már beszélhetünk fizikai, érzelmi, spirituális és mentális energiáról.

Divatos és tudományosan megalapozott kifejezés manapság az is, hogy a körülöttünk, bennünk lévő energia áramlik. Ez mozgat bennünket, ettől élünk. Az energiaáramlásnak azonban, ha a fizikára alapozunk, akkor kötött iránya van, vagyis a negatív pólustól a pozitívig áramlik, egészen addig, míg a kettő ki nem egyenlítődik, semleges nem lesz. Hétköznapi értelemben, az emberi kapcsolatokra vonatkoztatva ennek e szerint úgy kellene kinéznie, hogy ha egy pozitív és egy negatív személy találkozik, az eredmény végül semleges lesz, vagyis a két fél véleménye kioltja egymást, végül találnak egy mindkettőjüknek megfelelő álláspontot. Ha ez tényleg így lenne, nem lennének háborúk, mindenki egyetértésben élne. A való életben azonban ez az elv nem érvényesül.

Az ezotériában a vonzás törvénye szerint pont fordítottan értelmezik a pozitív és negatív energiákat. Az azonos töltések, gondolatok vonzzák, az ellentétesek taszítják egymást. Az emberekre vonatkoztatva ugyanezt, két hasonló töltésű, véleményű személy vonzza, míg két ellentétes taszítja egymást. Ez a tézis a mindennapi életben is teljesen megállja a helyét. 
Ugyanez a törvény mondja ki azt is, hogy minden tett, minden gondolat elindít egy hullámot, melynek hatása később visszatér a gondolat elindítójához. Életünk során tehát tetteinkkel nem csak közvetlenül, közvetetten is befolyásolni tudjuk sorsunkat gondolataink által. Mondhatnánk úgy is, azt kapjuk vissza, amit mi sugárzunk a külvilág felé. Céljaink eléréséhez csak annyi kell, hogy pozitívan álljunk a dolgokhoz. Ha például reggel optimistán, nyitottan és kellő tettvággyal indulunk el dolgozni, több esélyünk lesz, arra hogy elégedetten és a céljainkat elérve nyugtázhassuk a napot. Ha ez a gondolatmenet száz százalékig igaz lenne, megint csak könnyű lenne a dolgunk! Azonban számolnunk kell egy másik fontos tényezővel is.

Ha a lehető legpozitívabban állunk is a dolgokhoz, derűlátóak, határozottak és nyitottak vagyunk, még akkor sem lehetünk teljesen biztosak a sikerünkben. Számolnunk kell azzal, hogy a végén mégsem sikerül a mérleg nyelvét a mi oldalunkra dönteni. Ezekből a visszautasításokból azonban tanulhatunk, tapasztalatot szerezhetünk, és később felhasználhatjuk az itt megtudott dolgokat. 
Nap, mint nap több száz emberrel találkozhatunk. Ezek között az emberek közt van, akinek a véleménye, elképzelései megegyeznek, vagy hasonlóak a miénkkel, de vannak olyanok is, akik teljesen különböznek. A vonzás törvénye ebben az esetben helytálló, ezt mindenki a „saját bőrén” tapasztalhatta, könnyebben szót értünk egy közel azonos, mint egy ellentétes gondolkodású emberrel. Azt azonban senki sem garantálja, hogy csak hasonló véleményű emberekkel lesz dolgunk. Sőt! Mivel minden ember más, az esetek nagy többségében kompromisszumokat kell kötnünk annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk együttműködni. A kompromisszumok megkötésének azonban nem feltétlenül kellene azt jelentenie, hogy fel kellene adnunk önmagunkat. Ilyenkor mindkét fél enged az álláspontjából a közös cél érdekében. A pozitív hozzáállás azonban mindenképpen előnyös, hiszen egy kezdetben ellentétes elképzelésű embert is képesek lehetünk meggyőzni, vagy legalábbis módosítani a hozzáállását, ha pozitív attitűddel és megalapozottan érvelünk. A véleménykülönbségekből fakadó viták pedig építő jellegűek is lehetnek, ha nyitottan és pozitívan állunk a dolgokhoz és képesek vagyunk tanulni hibáinkból.

Szulyák Erzsébet