Habár Jacksonék ezt soha sem ismertek be, a két művésznek tényleg rengeteg közös vonása van. Donny alig fél évvel idősebb Michaelnél és a 70-es években The Jacksons-szal egyenrangúan híres The Osmonds, családi zenei együttes tagja. 8 évesen kezdte a karrierét, 13 éves korában imádták a fiatal amerikai lányok.

Jackson hasonló tempóban hódította meg a zenei piacot, később viszont kettőjük sorsa másképp alakult – nem nehéz ezt észrevenni annak, akinek a hangtárában több Jackson lemeze van, mind Osmond. Éppen Osmondnak mondta állítólag Michael Jackson, hogy hasonló ifjúkori tapasztalatainak köszönhetően egyedül Donny értheti meg. Michaelhez hasonlóan Osmond fiatal tv-showvezetőként alapozta meg karrierjét, viszont a zene történelmében összehasonlíthatatlanul kisebb szerepet játszott, mint Jacko. Donny Osmond ma csak azért élhet luxusban, mert az egyik Las Vegas-beli szállodával van szerződése.

 

 

Amikor megismerkedtek és együtt dolgoztak stúdióban a „Thriller” c. lemezre felkerülendő „The Girl Is Mine” dalon, McCartney legjobb befektetésként ajánlotta fel azokat Jacksonnak, aki nem várt sokáig: „Thiller” lemezének hatalmas sikerét követően a Beatles katalógus és sok más klasszikus zenemű jogait vásárolta meg (többek között Észak-Karolina hivatalos himnuszának is ő lett a tulajdonosa). Apró szépséghiba, hogy magát Paul McCartneyt is licitálta, ami árnyékot vetett kapcsolatukra. Tíz évvel később felhatalmasodó anyagi gondjai miatt Jackson kénytelen volt eladni a Beatles katalógus jogainak felét. Másik felét állítólag végrendeletében McCartneyra hagyta. Ami nagyvonalúságra vallott volna, ha a végrendelet megnyitása után nem bizonyult volna kacsának...

 

 

Azaz John Landis. Nem ok nélkül esett rá a választás – az ő nevéhez kapcsolódik a „Thiller” előtt nem sokkal rendezett „Egy amerikai farkasember Londonban” c. film, amire hivatkozva forgatta a Jackson klippjét. Egyébként pedig Landis „Blues Brothers”jé-ben jelenik meg először a jellegzetes Moonwalk tánc, mely később – a „Billie Jean” videoklipjének köszönhetően – Jacksonnal forrt össze.

 

 

Pedig akkoriban – karrierje csúcsán – rengeteget keresett. Ez a 87-es koncert-sorozat 40 millió dollárt hozott neki, végeredményben költségei miatt mégis veszteséges lett. Megrendelt például buszt, repülőt és helikoptert egyszerre, hogy pillanatnyi kedve szerint választhasson, mivel utazzon egyik koncerthelyről a másikra. És ez még csak az egyik magyarázat a sok közül arra, hogy minden idők legjobban kereső énekesének miért voltak akkora tartozásai.

 

 

Az 1970-es évek végén aktivizálódó kanadai zenész, John Oswald által feltalált új zenei műfaj a lopofónia (plunderphonics), mely a szerzői jog megkérdőjelezésére, tudatos, deklarált megsértésére épül. Híres előadók változtatható sebességű lemezjátszókkal és magnókkal, hangszűrőkkel és effektekkel manipulált, újraértelmezett alkotásait, ún. hang-kollázsokat alkotott. Oswald a „Plunderfonics” c. lemezén (1989) „Dab” címmel szándékozott bemutatni Jackson „Bad” c. dalát, feldarabolva és átforgatva. Lemeze borítójára pedig Jackson fejet viselő meztelen manöken női alakját tervezte. Jackson ügyvédei villámgyorsan reagáltak, ellehetetlenítve ezen album kiadását. Jelenleg kizárólag kalóz-kiadásban, ill. az interneten látható ez a lemez.

 

 

A Nirvana „Nevermind” c. albuma taszította le ugyanis 1992-ben az amerikai slágerlista első helyén tanyázó Jacson „Dangerous”- ét, amelyet egyébként ma már utolsó sikereként szoktak emlegetni. Akkoriban senki sem sejtette, hogy Jackson túléli Kurt Cobaint, hát még azt, hogy mindketten igen fiatalon mennek el...

 

 

The Neptunes sikeres kettőse – 2002-ben ők szerezték ugyanis a Timberlake első lemezét, a „Justified”-et – korábban Michael Jackson-nak ajánlotta megvételre, sőt, Jackson-fanok lévén  a dalokat is rágondolva írták! De nem sikerült együttműködésre bírni Jacksont... így aztán Timberlake 7 millió lemezt adott el és két Grammy-díjat söpört be. Az album kritikái gyakran arról szóltak, hogy... Timberlake Michael Jacksonnal mérhető össze.

 

 

2002. júliusában a szerzői díjak tárgyában megrendezett találkozón Jackson kifejtette, hogy a lemezkiadók összefogtak a fekete előadók ellen: az ő karrierjét is akkor fojtották le, amikor a lemezeinek száma meghaladta a fehérbőrű hírességek - Elvis Presley és The Beatles – által produkált rekordokat. Példaként hozta fel a 2001. szeptember 11-i tragédia áldozatainak ajánlott „What More Can I Give?” c. dalát tartalmazó szólólemeze kiadásának ellehetetlenítését. Ami viszont igaz, hisz ez a kompozició csak az interneten jelent meg.

 

 

Mivel hogy nincs is ilyen díj. Britney Spears, aki 2002-ben színpadra vezette be Jacksont az MTV Video Music Awards rendezvényen, olyan szavakkal méltatta őt, hogy szerinte Jackson „az évezred énekese” („artist of the millennium”). Erre ő (Michael Jackson) belefogott az Indiana-beli gyerekkorának mesélésébe, díj köszönésébe, és külön megköszönte az összes rokona támogatását. Az egész csupa félreértés volt, de mi tagadás – az énekes, akinek videoklipjei megalapozták az MTV nézettségét a nyolcvanas években, megérdemelte volna tőle akár ezt a címet is. Mindenesetre a „díjazás” egyoldalú elfogadása után a közönség hatalmas ovációval jutalmazta a művészt.

 

 

Állítólag beszélt erről a volt feleségének, Presley lányának. Lisa Marie Presley azt írta blogjában, hogy Michael már több évvel ezelőtt kikérdezte őt az apja halálának részleteiről. Emlékeztetésül: Elvis Presley szívinfarktusban halt meg 1977-ben, melyet gyógyszer túladagolásával hoztak összefüggésbe. És már a halottszemle előtt is közhír volt, hogy az utóbbi években Michael eléggé szabadosan mixelte különböző gyógyszereit és rendszeresen szedett Demerolt, mely egy rendkívül erős fájdalomcsillapító, aminek aktív összetevője a Pethidini hydrochloridum. Ez egy szintetikus opioid, általánosságban tumorok esetén használatos és a morfiumhoz hasonlóan hamar okoz függőséget. De annál, hogy Elvis Presleyéhez hasonlított a halála, mégiscsak fontosabb, hogy Michael Jackson Presleyhez mérhető életet élt. És Presley óta ő volt az első énekes, akit rendszeresen „királynak” neveztek...