Meg tudom beszélni magammal, hogyha bírni kell, akkor bírni kell. Minden erőmet képes vagyok összeszedni egy-egy feladat sikeres elvégzésének érdekében - meséli a Budai Hírlapnak adott interjújában Béres Alexandra. A hazai fitness világ királynőjére most új korszak köszöntött. Eljött az az idő, amikor már nem a mindennapi edzések a legfontosabbak, olyan kihívás foglalkoztatja mostanában, amire már évek óta vágyott. Ez a kihívás az anyaság.

 

- Ön, aki világ életében kihozta a maximális teljesítményt a saját testéből, most egy időre kénytelen lelassítani…
- Furcsa ez, s komolyan mondom, magam is csodálkozom, milyen könnyen megy. Persze, azt azért nem mondanám, hogy leálltam a mozgással. Még mindig heti két zsírégető órát tartok és emellett idősebb embereket is edzek, ami számomra egyáltalán nem megerőltető. Mindemellett végzek kardio edzést is, de arra mindig ügyelek, hogy ne szökjön túl magasra a pulzus számom. Ha nem esne jól a testmozgás kismamaként, akkor nem csinálnám. Ám, mivel sok-sok éven át napi szinten rengeteget sportoltam, nem csoda, hogy a szervezetem most is kívánja a mozgást. Jól érzem magam, s ha én jól vagyok, az azt jelenti, hogy a kisbaba is jól van a pocakomban.

- Nagyon megküzdött ezért a kisbabáért…
- Egyáltalán nem az volt a célom, hogy nagydobra verjem: a gyermekünk lombikban fogant, de fontosnak tartom, hogy a történetünk másoknak is segíthessen, reményt adhasson. Hiszen annyi, de annyi nő küzd hasonló problémával! Én mindenkit arra biztatok, hogy ne törődjön bele a sors gonosz játékába, s ha babát szeretne, merje vállalni a lombik programot. A másik, ami miatt beavattam a nyilvánosságot ebbe a dologba, az, hogy mindig is őszinte voltam, ha valami történt az életemben. Sajnos, amikor részt vettem a fogyókúrás műsorban, megtapasztaltam a népszerűség árnyoldalát is. Hogy a média kegyetlen is tud lenni. Én a kisbabám esetében sem akartam, hogy találgassanak, hogy esetleg fél információk alapján írjanak rólunk valamit, ami nem igaz. Ezért is döntöttem úgy, hogy egyetlenegy interjúban elmesélem a kislányunk fogantatásának előzményeit. Ám többet nem szeretnék beszélni erről, s kértem, hogy ezt tartsák tiszteletben. Mostanában már egyébként is jobban foglalkoztat engem az ami előttünk áll, mint ami már elmúlt…

- Milyen gondolatai vannak az anyasággal kapcsolatban?
- Mint minden első babás kismamának, nekem is vannak félelmeim. Egyrészt tartok kicsit a saját személyiségemtől. Hiszen harminchárom éves vagyok, s hozzászoktam ahhoz, hogy magam alakítom az életem, a programjaim, hogy épp mit és hogyan szeretnék csinálni. Ám alig pár hónap múlva egy kicsi emberen fog múlni minden, tőle válik függővé az életem. Nem tudom, mindez milyen hatással lesz a lelkemre, de nagyon bízom abban, hogy könnyen földolgozom majd ezt a változást. Egyébként pedig egyáltalán nem vagyok olyan aggodalmaskodó kismama, amilyentől nagyon tartottam, hogy leszek. A szeretteim sokkal jobban féltenek, mint én önmagamat.

- Biztosan nem fogadták kitörő örömmel, hogy nemrégiben Egyiptomban dolgozott...
- Az igaz, hogy a kismamákra különösen veszélyes, ha megfertőződnek az afrikai vízben élő amőbákkal, de ezt el lehet kerülni. Mielőtt elindultam, egyeztettem az orvosommal. Megbeszéltük, mi az amit megehetek, megihatok, mi az a tevékenység, amit kerülnöm kell. Persze, nem voltam sokat a napon, tartózkodtam a helyi gyümölcsöktől, zöldségektől, ezeket csak párolva fogyasztottam. Kevesen tudják, hogy igazából nem az ottani ételekkel, hanem a vízzel van a probléma, az európai szervezet számára valamiért elfogadhatatlan a benne lévő amőba. Így hát kerültem azokat a nyers zöldségeket, amiket ottani vízben mostak meg, de még a fogamat is ásványvízzel mostam. Nem is volt semmi gondom az ott töltött napok alatt, viszont csodálatos élményekkel tértem haza. A munka is kellemes volt, hiszen egy ottani szállodában kellett tornáztatnom a magyar vendégeket a medence partján. Nagyon értékelték, hogy én vagyok az animátor!

- Jól bírja a megpróbáltatásokat?
- A felmenőim között valószínűleg afrikaiak is lehettek (nevet). Én ugyanis legendásan jól bírom a hőséget. Évekkel ezelőtt, amikor az egyik fitness kazettámat készítettük, napokig tornáztam vízparton, a tűző napon, s a stábtagok többször is csobbantak, míg én egyszer sem. Én ilyen vagyok, meg tudom beszélni magammal, hogyha bírni kell, akkor bírni kell. Minden erőmet képes vagyok összeszedni egy-egy feladat sikeres elvégzésének érdekében.

- S most, hogy várandós, számíthatunk kismamáknak szóló torna DVD-re is?
- Egyelőre nem tervezek ilyesmit. Egyrészt nem merek, mert ezt az állapotot én még csak most élem, tapasztalom meg, hogy mi az, ami a mozgásban jó a testemnek. Nem szeretnék olyasmivel kapcsolatban okoskodni, amiben még nem vagyok teljesen biztos. Talán majd akkor, ha megszültem a kicsit, másként fogok vélekedni, de egyelőre nem érzek késztetést, hogy várandós torna filmet készítsek. Mindemellett nem szeretnék ebből az élethelyzetből üzletet csinálni, valahogy taszít engem az ilyesmi.

- S most hogy várandós, még az eddiginél is jobban odafigyel a táplálkozására?
- Nem volt szükség arra, hogy átalakítsam az étrendem, hiszen édességet eddig sem ettem és az általam kifejlesztett súlykontroll program szerint táplálkozom évek óta. Nem eszem többet, arra viszont odafigyelek, hogy sok folyadékot igyak. A másállapot jellemző rosszullétei is elkerülnek engem, tényleg csak abból „veszem észre” a kislányomat, hogy egyre többet mocorog a hasamban.

- S mik a tervei, a szülés után visszatér majd a fitness világba?
- Egyelőre, mint minden leendő édesanya, csak a szülésig látok. Nem tudom, meddig szeretnék otthon maradni a babával, ezt majd az érzéseim határozzák meg. Egy biztos, attól hogy anya leszek, ugyanúgy a mozgás szerelmese maradok és ugyanúgy a küldetésemnek fogom tekinteni, hogy segítsek az embereknek megőrizni az egészségüket, elérni az ideális testsúlyukat. Hogy mikor fogom azt érezni, hogy vissza akarok térni a munka világába, nem tudom. Egy biztos, hogy még ki sem jöttem belőle! Jól érzem magam s azon dolgozom, hogy a szülésig minden elrendezzek, hogy nyugodt lélekkel mehessek el az én hosszú, boldog szabadságomra. Mert a legnagyobb álmom vált valóra azzal, hogy végre egy kisgyerek anyukája lehetek.

Almási Zsófia

[Forrás: Budai Hírlap/OrientPress Hírügynökség]