A legmeggyőzőbb tudományos munkát e témakörben 1997-ben jelentette meg két amerikai meteorológus, Thomas Peterson és Trevor Wallis.

Először elméletben kiszámolták, hogy 1,5 m/mp-es sebességgel sétáló ember szemerkélő esőben 100 méteren 16 százalékkal vizesebb lesz, mint az, aki 4 m/mp-es sebességgel fut. Zivatarban ez a különbség 23 százalékra növekszik. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy futáskor görnyed az ember, csökkentve ezzel az esőnek kitett testfelületét, akkor már érthető, hogy a kapott vízmennyiség a kiegyenesedve sétáló esetében már 36 százalékkal nagyobb.

A meteorológusok az elméletet gyakorlatban is ellenőrizni kívánták: mindketten közel egyforma alakúak lévén egyforma ruhát vették fel és elindultak sétálni / futni a kiadós záporban. A tesztelés után megmért ruhák súlya igazolta az elméletüket.