Egy francia TV-műsor résztvevői készen álltak egy ember meggyilkolására, csak mert ezt diktálta a műsorvezető. Nem reagálták az állítólag árammal bántott társuk jajgatására.

Eleinte minden normálisnak tűnik: TV-stúdió, dekoratív műsorvezető hölgy, közönség... A résztvevőknek az a feladatuk, hogy kérdéseket tegyenek fel a színpad közepén felállított fülkébe zárt férfinak. Nem látják őt, csak hallják. Úgy tudnak, hogy az illető elektromos székben ül. Rossz válasz esetén nekik – a kérdezőknek – meg kell őt büntetniük elektrosokkal. Az áram pedig egyre erősebb.
Az első rossz válasznál a fülkébe zárt férfi kiabál. Következőknél jajgat, sír. – Engedjetek ki – könyörög – hánynom kell, engedjetek ki. - Aztán csend. A kérdezők közül néhányan félbe akarják szakítani a felvételt. – Nem hagyhatnánk abba? Ez embertelen – esdekel könnyekkel küszködve az egyik nő. De a műsorvezető hajthatatlan, a közönség is buzdít – a játék folytatódik. Végül a résztvevők 81 százaléka a lehető legnagyobb feszültségű áramat bekapcsoló kart is használják – köztük a könnyező nő is. Megteszik, holott tudják, hogy ez halálos dózis.

Hogy mindez megrendezett színjáték és hogy ők – a résztvevők – egy kísérlet alanyai, csak a válaszokat adó férfi „halála” után tudták meg. Természetesen senkit sem ütöttek árammal, a nyögéseket pedig egy színész produkált.

Eme kísérletet tavaly áprilisban rendezte meg Christophe Nick, TV-műsorok producere a France 2 közszolgálati TV együttműködésével. Most a TV bemutatta a kísérletről szóló riportot. De a francia médiában már korábban robbant ki a vita: mit bizonyít a résztvevők magatartása. Ez a show-műsor a Stanley Milgram által a 60-as években a Yale Egyetemen lefolytatott kísérlet ismétlése volt. Annak idején Stanley Milgram ki akarta deríteni, mi tette lehetővé a náci háborús bűnöket. Akkor derült ki, hogy a megfelelő befolyás alatt álló résztvevők 60 százaléka képes volt akár halálos áramütést mérni egy másik emberre.

Most még rosszabb az eredmény. Nick szerint csakis a szakma a felelős azért. Elmondása szerint ezért vágott bele a kísérlet megrendezésébe, hogy figyelmeztesse a társadalmat az egyre újabb és újabb tabukat ledöntő, divatos reality show-k felől. Ezekben a reality show-kban nem ritkán arra kérik a szereplőket, hogy veszélyes, ijesztő vagy undorító dolgokat cselekedjenek, pl. meg kell enniük hatalmas csótányokat. Nick kijelentette, hogy Japánban olyan programok is léteznek már, amelyeknek lényege a fájdalom okozása, és több francia adó már meg is vette némelyik licenc jogát.

Jean-Léon Beauvois, a szóban forgó műsor előkészítésében közreműködő pszichológus egyenesen a TV „csendes totalitarizmusáról” beszél. A francia média riadót fúj: „Vajon a TV feljogosít öldöklésre?” – kérdezi "Télérama"c. újság. „A TV rosszá tesz?” – csatlakozik a "Philosophie Magazine"c. havi lap.

De nem mindenki osztja ezt a véleményt. - Christophe Nick téved, amikor a televíziót teszi felelőssé. Ugyanolyan lenne az eredmény, ha azokat az embereket rendőrnek vagy katonának rendelnénk alá. Itt az látszik elsősorban, hogy az ember képtelen ellenállni egy tekintélynek – véli Pascale Breugnot, TV-producer. Hasonló hangot üt meg az internetes fórumozók többsége, akik a You Tubén látták az előzetest. Yves Michaud, filozófus, a „JDD” hasábjain felhívja a figyelmünket, hogy a reality show csak a való életben uralkodó viszonyokat tükrözi. „Ezen filmriport legnagyobb előnye lehet majd az, hogy felveti az engedelmesség kérdését más területeken is, pl. a munkahelyen.” – összegzi.