Önre mi tesz nagyobb hatást: Orbán Viktor furcsa mosolya, Vona Gábor jediharcos nézése, avagy Bokros Lajos kusza bajusza? Mit érez, ha Mesterházy Attila stíröli az egyik ház faláról? A Budai Hírlap plakát-kommandója körbenézett a főváros utcáin és terein, s arra jutott, hogy már megint nem sikerült rendesen szórakoztatnia minket a politikai pártoknak - pedig legalább ebben tényleg versenyezhetnének egymással...

Már csak pár nap és az ország választ. Voksolnak majd sokan, s utólag majd tényleg megállapítható, hogy az egymás hegyére-hátára hordott plakáterdő mennyire volt hatásos, avagy mennyire volt rosszul megtervezett.
A házak falait, a lámpaoszlopokat és még a kampányidőszakra kihelyezett ideiglenes plakátoló helyeket is teljesen ellepték a pártokat, szlogeneket, mosolygós embereket ábrázoló ragaszok.

A Fidesz beújított. A győzelemre leginkább esélyes ellenzéki párt szakított eddig hagyományaival és már van olyan plakátja, ahol nincs narancs szín! Azon, ahol Orbán Viktor mosolyog – néha Gyurcsány idéző több emelet nagyságban – nyilvánvalóan azon leendő Fidesz-szavazóknak szól, akik a párt elnökét „non plus ultra”-kategóriaként kezelik, s még az eddig begyöpösödötten liberálisnak elkönyvelt kék szín sem zavarja őket. Az „itt az idő”, illetve „csak a Fidesz” szlogenek közül az előbbi még jónak is titulálható, hiszen ha tavasz, akkor március 15., akkor pedig „itt az idő, most vagy soha” - Petőfi nyomán. Gyűjtőpártként két dologgal szembesül mindig a politikai képződmény: egyre kevésbé engedheti meg magának a humoros, ötletes fricskákat, illetve szinte kötelezően magáévá kell tennie az idősek és/vagy különböző munkaruhában feszítő emberek szerepeltetését plakátjain, mondván, hogy ennek a rétegnek és annak a rétegnek is kedvezőt ígér.

Talán ez a legfurcsább, ami most hiányzik az MSZP plakátjairól. A szocialisták nem akarnak az emberekhez „közel kerülni” azáltal, hogy mosolygó orvost és tanítónőt pattintanak az utcákra méteres magasságokba, inkább két dologra utaznak: „megismertetni” jelöltjeik arcait a választópolgárokkal, illetve a félelemkeltés bevált módszerével azt sugallni, hogy a 8 évig regnáló kormánypárton kívül egyszerűen nincs más választása egy igazi demokratának. Nem azzal csábítanak, hogy ezt meg azt is megtesszük majd és építünk és „lobogó hajjal szeljük a habokat”, hanem azt mondják, hogy az ellenfél rémisztőbb, mint mi, ezért szavazz a szegfűre. Szánalmas.

Ha már rémisztgetés, akkor talán a Jobbik plakátjai a legalkalmasabbak a nyugalom megzavarására. Az amerikai filmek 80-as években meghonosodott, mára kissé avittnak számító hangulatát idézi, hogy Morvai, Vona és az adott kerület aktuális jelöltje feszít egymás mellett díszmagyarban, gárdaszerkóban, kinek mi jutott. Szlogenjük is olyan mélyenszántó, mint általában a szlogenek: „a nép nevében”. Nyilván a nép nevében „helóták”, vagy a nép nevében „virslisképeket” a falakra... Nem tudjuk meg, mert a mondanivaló csak annyi, hogy amit az alakulat ígér, az a nép nevében lesz megtéve, nem pedig a személyfelvonók nevében. Oké.

Nagy meglepetést a kisebb pártok sem okoztak. Az SZDSZ szétpukkadásával tulajdonképpen az egyedüli olyan brancs esett szét, amelytől potenciálisan mindig várhattunk egy-két viccesebb ígéretcsomagot vizuálizálva. De valahogy csak elleszünk Pistike nélkül.

Az MDF ennek ellenére csak a szokásos fiatalosak, színesek vagyunk és még Bokros Lajost is befogadjuk-mondanivalóval szólalt meg plakátjain, ami inkább hasonlít egy identitását kereső tini-pártra, mintsem egy legalább 20 esztendős-, egykor kormányzó formációra. Elhisszük, hogy Bokros arca és bajusza jó védjegy, mindazonáltal nem biztos, hogy ez elég a régi stratégiára: utáljuk a Fideszt, utáljuk az MSZP-t = 5 százalékos bekerülés a parlamentbe. Főleg, mióta az MSZP is kissé hasonlóan a rettegtetés eszközéhez nyúlt végső elkeseredettségében.

Az LMP plakátjai letisztultak és egy-egy üzenetet próbálnak közvetíteni. Ügyesen játszanak saját nevükkel, hogy a „lehet” szó keretezi plakát-témáikat. A tisztább levegő, az esélyegyenlőség és a munka vs. család problematika felvetése egyszerű, de jól fogható képekben jelennek meg a pártnál. Ők is fiatalosak, de nem olyan izzadságszagúan, mint a szintén zöldben utazó MDF. Konkrétumokat azonban hiába keresünk.
Salve

 

[Forrás: Budai Hírlap/OrientPress Hírügynökség]