A hagyományokhoz hűen ebben az évben is átadásra került a Péchy Blanka színművésznő által alapított Magyar Lajos-díj, amelyet 2009. november 24-én, kedden 11.00 órakor nyújtottak át ünnepélyes keretek között a Magyar Szabadalmi Hivatal Kamaratermében. Az idei díjazottak: Matula Ágnes a Duna Televízió műsorvezető-szerkesztője, valamint Szászi Júlia a 168 Óra és a Szervusz Ausztria újságírónője. A díjakat a kuratórium elnöke, dr. Bencédy József nyelvész adta át.

Matula Ágnes közel három évtizednyi rádiózás után még a kezdeteknél, 1993-ban került a Duna Televízióhoz. Először a Nyelvédesanyánk című műsort szerkesztette, majd 1995 óta a Nyelvőrző felelős szerkesztője, műsorvezetője. Az elsősorban a napi nyelvhasználat kérdésével foglalkozó ismeretterjesztő műsor eddig közel 370 adást ért meg, s népszerűsége máig töretlen. Matula Ágnest odaadó munkájáért többek között a Duna Televízió Nívó-díjában, valamint Kazinczy-díjban részesítettek. A díjazottal Iván Andrea, a Duna Televízió munkatársa készített interjút.

- Egy korábbi beszélgetésünkkor úgy nyilatkoztál: „nyelvünk egyre romló állapotokat mutat, és a napjainkban lezajló társadalmi változások rányomják bélyegüket a nyelvhasználatra is. Épp ezért nem lehet a véletlenre bízni azt, hogy a soron következő generációk ne egy hatszáz szavas globális szókinccsel rendelkezzenek, amelynek csak a kötőszavai magyarok.” Hogy érzed, sikerült felkelteni a fiatalokban anyanyelvünk ápolásának igényét munkád során?

- Igen, vagy legalábbis van egy réteg, amelyikben felkelthető ez az igény, ez azonban természetesen a tanárokon és az iskolán is múlik. Ősz óta pl. egy negyedik osztályos fiúcska is a Nyelvőrző levelezőinek táborába tartozik, aki teljesen önállóan kapcsolódott be műsorunkba. Sajnos a legnagyobb probléma az, hogy a nyugdíjba ment szakkörvezető tanárok nehezen találnak utódot maguk helyett, ugyanakkor azok a fiatalok, akikben már kialakult a nyelv iránti igényesség, tovább viszik, majd a környezetükben elhintik és felébresztik ezt a fajta igényességet. Vagyis bizakodhatunk, mert vannak pozitív jelek. Persze semmiképpen nem a hurrá optimizmus időszakát éljük, de van remény. Ha nem hinnék benne, nem is csinálnám.

- És a közszolgálati adók feladata lenne, hogy akármennyire reménytelennek is tűnik a helyzet, tegyenek ellene?

- Igen, amióta a Duna Televízió Kívánságkosár című műsorában is vannak nyelvi percek, egyértelművé vált számomra, hogy van igény nyelvőrző programokra. Attól tartottam, hogy a Kívánságkosár nézői sajnálni fogják azt az időt, amelyet erre szánnak a műsorban, mert elvesszük a kívánságok és a népszerű muzsikák elől az értékes perceket, de végül sokan örömmel fogadták az újítást. Sok kérdés, biztatás érkezik a nézőktől, tehát az embereket érdekli anyanyelvünk ügye. Sokkal nagyobb a fogékonyság a nyelvi kérdések iránt, mint azt gondolnánk. Ha van fóruma a nyelv használatának és az erről folytatott beszélgetéseknek, akkor az emberek is érdeklődni fognak a téma iránt.

- Nem is munka, inkább szenvedély ez a számodra, hiszen a Nyelvőrző hűséges nézőivel szinte baráti, napi kapcsolatban állsz.

- Igen, ez így is van. Vannak olyanok, akikkel már több mint tíz éve állunk levelezésben. Van például egy 90 év körüli nyugdíjas, idős pap, aki a kezdetektől nézi az adást, egy műsort sem hagyna ki, sőt mindegyiket rögzíti. A „Beszélni nehéz!” szakkörök és az Anyanyelvápolók Szövetsége társaságában a beszédművelő körök nagy családjának nevezik ezt a jelenséget. Itt ugyanis nagyon családias a légkör, mindenki tud a másikról, tehát nem csak szakmai kérdésekkel foglalkozunk. Nagyszerű közösség ez, és éppen a közösségteremtő és közösségfejlesztő hatása az egyik legfontosabb hozadéka munkánknak, amire a mai világban leginkább szükségünk van.

- Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy Magyar Lajos-díjat fogsz kapni?

- Nagyon meglepődtem, már csak azért is, mert habár erről a díjról hosszú évek óta tudok, sose gondoltam volna, hogy valaha is részesülni fogok benne. Tudomásom szerint ez inkább politikai újságírói díj, épp ezért nagy elismerésnek tartom, hogy egyáltalán szóba jöhettem. Az a tény pedig, hogy a Duna Televízió elnöke terjesztett fel a kitüntetésre, különösen megtisztelő, hiszen nemrégiben részesültem csatornánk Nívó-díjában.

Az is nagy örömet jelent, hogy ez már a második Péchy Blanka által alapított díj, amelyet megkaptam. 2000-ben a szintén általa alapított Kazinczy-díjat vehettem át. Így ezzel a második díjjal, talán szerénytelenség nélkül állíthatom, egy kicsit a szellemi örökösének is érezhetem magam, hiszen folyamatosan Péchy Blanka törekvései és szellemi végakarata értelmében munkálkodunk az általa elindított Beszélni nehéz! mozgalomban. Nagy tisztelettel gondolok rá, és arra a komoly küzdelemre, amit annak idején végzett azért, hogy a helyes magyar beszéd ügyének megbecsülést szerezzen.
A Magyar Lajos-díj azt is jelenti számomra, hogy nemcsak nyelvművelő műsoraimat, amelyek ugyan munkám meghatározó részét jelentik, hanem a Duna Televízióban eltöltött tizenhat év alatt végzett más jellegű műsorkészítő munkámat is elismerik. A kárpát-medencei ifjúsági irodalmi, történelmi vetélkedők, a versműsorok, a tematikus napok, a portréműsorok vagy a művelődéstörténeti érdekességeket feldolgozó műsorok készítése legalább annyi örömteli feladatot és élményt adott, mint az anyanyelvi sorozatok.

A díjról:

Péchy Blanka színművésznő 1986. május 15-én egymillió forintos tőkével tette alapítványát első férje, néhai Magyar Lajos emlékére a Magyar Újságírók Országos Szövetsége javára.

A díjban - az alapítványtevő akarata szellemében - azok a nyomtatott és elektronikus sajtó területén dolgozó újságírók részesülhetnek, 'akik elérik azt a magasra helyezett mércét, amit a folyamatos szellemi és erkölcsi felelősséggel járó újságíró-hivatás méltán megkövetel, például: jó szimatú tájékozottságot, sok-irányú műveltséget, elmésen fogalmazott, igényes magyar stílust, haladó szellemű, szilárd meggyőződést, szorgos kutatóhajlamot.'

A díjban évente két/három újságíró részesülhet, s azt egy személy csak egyszer nyerheti el.

A Magyar Lajos-díj elnyerésének hitelességét plakett tanúsítja, amelynek elülső oldalán Magyar Lajos domborművű arcképe található. A díjakat négy főből álló kuratórium (elnöke: Dr. Bencédy József nyelvész, tagjai: Baracs Dénes /MTI/, Benda László /MTV/, Bolgár György /Klubrádió/) ítéli oda, s minden évben Magyar Lajos születésének évfordulóján adják át.

 

[Forrás: OrientPress Hírügynökség]