A ferences rend pápai jóváhagyásának 800. évfordulója alkalmából két rangos tudományos munka látott napvilágot augusztus utolsó napjaiban. Medgyesy S. Norbert irodalomtörténész a 18. századi csíksomlyói ferences iskoladrámák művelődés- és lelkiségtörténeti hátterének és forrásainak a vizsgálatára vállalkozik, Soós Sándorné tudományos kutató, a szentendrei Ferences Gimnázium tanára pedig a rózsafüzér imádság történetét és a magyar irodalomra gyakorolt hatását mutatja be.

A középkori színjátszás, valamint a bibliai és apokrif lelkiségi irodalom hagyományaiból táplálkozó misztériumjátékok ferences tanárok alkotásai. Az 1800 oldalnyi magyar nyelvű kéziratban fennmaradt művek művelődéstörténeti értéke felbecsülhetetlen. A könyv az irodalom-, a színház-, a liturgia-, a zene- és az egyháztörténet, továbbá a néprajzkutatás szemszögéből vizsgálja a drámagyűjteményt. A függelékben eddig nem publikált, jellegzetes, lírai szépségű drámarészleteket olvashatunk.

A rózsafüzér kötet szerzője arra mutat rá, hogy e sok évszázados és a világegyházban rendkívül széles körben elterjedt imádságforma gazdag szimbolikájával és kötészetért kiáltó, szabadon megfogalmazható „titkaival” ihletője volt és maradt mind a mai napig a világirodalomnak. A hagyomány szerint Szent Domonkostól származó, a tudomány mai állása szerint azonban összetettebb eredetű közösségi imádságforma hatalmas karriert futott be az egyházban. Ihletője nem csak a népköltészetnek, az egyházi irodalomnak, de a nagybetűvel írt irodalomnak is. Babics Mihály, Dsida Jenő, Sík Sándor, Mécs László, Rónay György és Pilinszky János líráján egyaránt kimutatható a rózsafüzér imádság hatása.

 

[Forrás: OrientPress Hírügynökség]