Hogy létezik a pesti humor, egészen biztos. Mert hol máshol jutott volna eszébe a népnek, hogy Pesten a leégett Budapest Sportcsarnokot hamutálnak nevezze? És egy hidat, közvetlenül a háború után Mancinak? Akkor, amikor az egész város romokban van, épül egy pontonhíd, ami ezt a nevet kapja. De létezik ma is a pesti humor: visszaépítenék a Mancit!

Hogy pontosan hova, nem tudjuk, de valahol a Margit-híd közelébe, hiszen annak lezárása miatt lenne szükség egy másik dunai átkelőre. Még csak tervezgetnek, számolgatnak a Városházán és a Honvédelmi Minisztériumban, de már mindenki az új Manciról beszél.

De milyen volt a régi? A második világháborúban a németek és a nyilasok felrobbantották a dunai hidakat, szétszakítva a lakosságot Pestre és Budára. Igazából csak a lakosságot, mert az igazi célt, a Vörös Hadsereg feltartóztatását nem sikerült elérniük… Így a háború után sem volt lehetőség átkelni a Dunán, csak csónakkal. 1946 májusában készült el egy pontonhíd, ami lényegében egy cölöphíd volt. Budán, a Lukács fürdőtől indult, át a szigeten, és a mai Radnóti Miklós utcánál ért a pesti oldalra. Ideiglenes megoldás volt, de a hosszú hónapok után mindenki örült, hogy elindulhatott megkeresni a másik oldalon élő rokonait, barátait.

Talán az sem szegte kedvét a budapestieknek, hogy az átkelésnél ellenőrizték a személyazonosságukat. Miért volt erre szükség? Mert számos embert kerestek, akit háborús bűnösnek tartottak. Őket szerették volna elfogni, ezért sok helyen ellenőrző pontokat állítottak föl a városban, többek között a Manci két oldalán is.

A két részletben – először 1944. november 4-én véletlenül, majd 1945. január 18-án szándékosan – felrobbantott Margit-hidat helyre kellett állítani. Amíg ez nem történt meg, addig jó volt a Manci. Két évig állt az épülő Margit-híd mellett, majd amikor 1948 augusztusában átadták az új Margit-hidat, a Manci elvesztette értelmét, így nem sokkal később lebontották.

Hogy milyennek tervezik a modern Mancit, nem tudjuk. De ma sok tekintetben más pontonhíd kell, mint hatvan évvel ezelőtt. Például ma van a Dunán hajóforgalom, amit a Manci akadályozna. 1946-ban azonban mindegy volt, hogy a számtalan, a Dunában keresztben fekvő hídroncson kívül van egy pontonhíd is, ami miatt az amúgy sem hajózható Dunán eggyel több akadály van. A másik nagy különbség az, hogy akkor csak a személyforgalommal számoltak, csak a gyalogosoknak épült a híd. Mára a legnagyobb gond a gépkocsiforgalom lett, a reggeli és délutáni csúcsforgalmat szeretnék részben a pontonhídra terelni.

Hogy van-e új a nap alatt, nem tudom. Hogy lesz-e új pontonhíd a Dunán, azt sem tudom. De az biztos, ha bármikor újra pontonhíd épül a Dunán, a neve már biztos: Manci. Csak azt nem tudom, milyen előtaggal fogják a humoros pestiek megkülönböztetni a régitől.
 

[Forrás: OrientPress Hírügynökség/Budai Hírlap]