Az állami, önkormányzati hivatalokban dolgozók száma már százezer fővel csökkent, s sokan azt mondják, ez nem elég, még mindig túl sokan vagyunk. Szerintem ez nem igaz, hiszen ha az állam jól akar működni, akkor igenis szükség van a megfelelő létszámra. Két ember mégsem igazgathatja az egész közszolgáltatást – vallja a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára.

A KözigPress Net-Pódium vendégeként Gulyás Kálmán tudatta azt is, a kormány a közszolgálat terén nem tervezi a négynapos munkahét bevezetését.

A május 21-i első internetes közvetítésre közel hatezren voltak kíváncsiak. A Net-Pódium vendége dr. Gulyás Kálmán, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára volt, akit a KözigPress főszerkesztője, Dr. Dudás Ferenc faggatott a közszférát legaktuálisabban érintő kérdésekről. A beérkező több mint nyolcvan kérdés többségében az államigazgatás és az önkormányzatok várható helyzetével foglalkozott; lesz e elbocsájtás, mennyivel csökkenek a jövedelmek, várható-e a 4 órás munkahét bevezetése?

„Pénzt kell visszajuttatni a rendszerbe”

A közigazgatásról szólva gyakran beszélünk a különböző pozíciókról, bértáblákról, de maga az ember valamiért a háttérbe szorul. Nem figyelünk oda kellően arra, hogy a közszférában dolgozók vajon tényleg hivatásnak tekintik-e a munkájukat – mondta Gulyás Kálmán, a szociális és munkaügyi minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős szakállamtitkára a KözigPress Net-Pódium május 21-i, az interneten közvetített élő interaktív beszélgetésén. Fontos kérdés a számunkra - fogalmazott -, hogyan lehetne a presztízsüket erősíteni. Az állami, önkormányzati hivatalokban dolgozók száma már százezer fővel csökkent, s sokan azt mondják, ez nem elég, még mindig túl sokan vagyunk. Szerintem ez nem igaz, hiszen ha az állam jól akar működni, akkor igenis szükség van a megfelelő létszámra. Két ember mégsem igazgathatja az egész közszolgáltatást – vallja a szakállamtitkár, akit a beszélgetést moderáló Dudás Ferenc, a meghívott vendégek és a nézők is kérdezhettek.

De azért a bérezés sem utolsó szempont...

A 13. havi juttatás eddig beépült a bérezésbe, mindenki természetesnek is vette. Sőt, mivel hónapos bontásban le volt osztva, számítottak is rá a közalkalmazottak. Ez megszűnt. A kérdés most az, hogy akkor mégis hogyan tudjuk a fizetések nominálértékét megőrizni. Erről zajlanak most egyeztetések, s valamilyen előrelépés biztosan lesz. Pénzt kell visszajuttatni a rendszerbe, s bizton állíthatom, ha már a gazdaság nem lesz mínuszban, elér legalább fél-egy százalékos növekedést, ez meg is fog történni. A másik fontos lépés az adóátalakítás, aminek köszönhetően egy széles rétegnek nem fog csökkenni, sőt, akár emelkedhet is a bére.

Mi a helyzet a teljesítmény alapú kifizetésekkel?

Nagyon nehéz a közszolgáltatások esetében mérni a teljesítményt, de tett már erre kísérletet a kormány, sőt évek óta működik egy rendszer, tehát ez élő gyakorlat. De valójában mennyire lehet ezzel a módszerrel mérni kollégáink munkájának hasznosságát, hát ez kérdés.

A közszférában sokan tartanak a munkahelyük elvesztésétől...

A munkahelyüket valóban sokan féltik, a kormányzat viszont be akarja tartani a szakszervezetekkel kötött megállapodást. Ígéretet tettünk arra, hogy több elbocsájtás leépítési céllal nem lesz. Persze ettől még továbbra is a lehető legjobb minőségben kell végezni a munkát, tehát ez az egyezség nem jelenti azt, hogy a rossz munkaerőt sem lehet szorgalmasakra cserélni.

SZAVAZÁS: Mitől tart leginkább? - kérdeztük azoktól, akik nyomon követték a beszélgetést. 50 százalék azt felelte, a munkahelye elvesztésétől, 37 százalékuk a betegségektől, míg 13 százalék válaszolt úgy, hogy leginkább a globális hatások aggasztják.

Elképzelhető-e, hogy bevezetik a négynapos munkahetet?

A válságkezelő programban ez nem szerepel. A terhelés ugyanis ettől még nem csökkenne, a jövedelem viszont igen. Vagyis a válasz, hogy jelenleg nincs napirenden a kérdés.

SZAVAZÁS: Megkérdeztük nézőinket, olvasóinkat, miként vélekednek a négynapos munkahétről?
A válaszadók 13 százaléka válaszolta azt, hogy elfogadná, míg 87 százalékuk elutasítja bevezetését.

Létezik-e megfelelő szociális párbeszéd?

Végig részese voltam ennek a folyamatnak a kezdetektől, s most is úgy vettem át a munkát április 23-án, hogy 24-én már érdekegyeztető tanácsra voltam hivatalos. Kemény tárgyalások folynak, s így lesz ez június 23-ig, amikor a parlament szavaz a kormány csomagjáról. Minden héten leülünk a tárgyalóasztalhoz a szakszervezetekkel, s próbálunk kompromisszumos megoldást elérni. Senki sem akar minden áron sztrájkolni.

Felül kell-e vizsgálni a sztrájktörvényt?

A jogot semmiképpen sem szabad korlátozni, egyes országokban nincs is szabályozás, annyira természetes. Ugyanakkor azoknak is vannak jogaik, akik nem sztrájkolnak, vagyis az átlag állampolgároknak. Meg kell nézni, mi az a forma, amiben nem sérülnek senkinek a jogai, illetve hogy a jelenlegi megállapodás mennyire áll összhangban az uniós gyakorlattal. A törvény 1989-es megszületése óta rengeteg idő telt el, úgyhogy a felülvizsgálás indokolt.

SZAVAZÁS: Csatlakozna-e ön egy sztrájkfelhíváshoz? – kérdeztük az adás idején. A válaszadók 31 százaléka válaszolt igennel, míg 69 százalékuk nemmel.

Az állampolgárok józanságában kell bízni – kommentálta az eredményt a szakállamtitkár, kiemelve a tárgyalások fontosságát.

Közpénzekről lévén szó, sokakat érdekel a segélyezés jövője is. Mi változik?
Azt szeretnénk, ha minden elosztóhelyen lenne ember, aki megvizsgálná, a megfelelő módon kerülnek-e felhasználásra a segélyek. Ha azt tapasztaljuk, hogy a pénz nem az alapvető élelmiszerekre, a gyerekek oktatására megy el, akkor az összeg felét nem fizetnénk ki, hanem értékének megfelelő tárgyi juttatás formájában adnánk ki.

Mire számíthatnak a pályakezdők, vagy akik most tanulják a közszolgálat mesterségét? A főiskolákon nagy a túljelentkezés...

Az emberek szeretik a biztos pontokat, s lehet ugyan szidni a közintézményeket, de akik ezekbe bekerültek, mégiscsak nagyobb biztonságban vannak, mint az átlag munkavállaló. A döntéshozók mindig próbálnak is vigyázni rájuk, nem lesz ez másként a jövőben sem. A legtöbb országban sokra becsülik a társadalomban a közszolgákat, tennünk kell azért, hogy így legyen ez nálunk is. Én nagyon támogatom a fiatalokat, a környezetemben is dolgoznak huszonévesek, s úgy gondolom, jó döntés, ha a köz szolgálatát választják hivatásul. Örömteli, hogy például a Budapesti Kommunikációs Főiskola közszolgálati szakára is több mint háromszor annyian akarnak bejutni, mint a meghatározott létszám.
 

[Forrás: OrienPress Hírügynökség/KözigPress]