A szakértővel történt beszélgetés első részéből megtudhattuk, miért érdemes tudatosabban kezelnünk pénzügyeinket, és hogy mindenképpen bizakodásra ad okot, hogy egyre több a megtakarítás, óvatosabbak lettünk hitelfelvétel esetén is. Most arról kérdeztük Agárdi Viktort, mire számíthatnak azok, akik már rendelkeznek hitelekkel, s milyen lépéseket érdemes megtennünk a jövőben.

- Sokan panaszkodnak, hogy - noha a forint árfolyama már nincs az egekben - hitelük törlesztőrészlete továbbra is magas maradt. Ennek mi lehet az oka?
- Erre válaszolva tisztáznunk kell néhány dolgot. Sajnos azok jártak a legrosszabbul, akik tavaly nyáron vettek fel devizahitelt, mert akkor az euró és a svájci frank is nagyon alacsonyan mozgott, és ehhez képest mintegy 30 százalékot emelkedett az árfolyam. Ez nem csupán a törlesztőrészletében, de a tőketartozásában is megjelent a devizahiteleseknek. Azoknak sem kedvezett a pénzügyi helyzet, akik télen úgy döntöttek, hogy előtörlesztenek vagy forintra váltják hitelüket. Előbbi esetben 30 százalékkal nagyobb tőkét kellett visszafizetni, utóbbi esetben pedig egy 4,5 milliós hitel esetében akár 6 millió forintra is emelkedhetett a tartozás. A magam részéről továbbra sem tartom okos lépésnek a devizahitel forintra váltását. Akinek 20-30 százalékkal felment az árfolyamok miatt a törlesztője, annak rárakódott további hatásként a bankok kamatemelése is, ez legtöbbször 1-2, adott esetben 3 százalékot jelentett. A két hatás pedig együttesen egészen drasztikus - másfél, kétszeres - törlesztő-növekedést is eredményezhetett. Most viszont még csak az árfolyamok visszahúzódásának pozitív hatását érzékelhetjük, a kamatcsökkentések ezt még nem követték. Ráadásul minden hitelnél van egy kamatperiódus, ami meghatározza, milyen időközönként változtathatja a bank - akár pozitív, akár negatív irányba - a kamatot. Ha valakinek mondjuk egy éves kamatperiódus van beállítva, akkor ő sokkal később szembesült a kamatemelés hatásával, mint azok, akik vele egy időben 6 hónapos kamatperiódussal indították el jelzáloghitelüket, de ez a másik irányban is eltolódást eredményezhet. Olyan mértékű kamatcsökkentések viszont nem voltak még az elmúlt pár hónapban, mint amilyen nagy emelések történtek év elején.

- Reménykedhetünk benne, hogy hamarosan nagyobb kamatcsökkentések lesznek?
- Mindenképpen várható kamatcsökkentés, hiszen az alapkamatot is most vágták száz bázisponttal. Ez tulajdonképpen váratlan történés volt, hiszen sokan azt gondolták, hogy kétszer lesz ötven bázispontos csökkentés, most és év végén. Hogy nem így történt, az mindenképpen jó hír, hiszen ez azt jelenti hogy jelentősen javult Magyarország megítélése a régióban. A várakozások szerint fognak még csökkenteni, és azt gondolom, a bankok hitelkamataiban is lesz könnyítés, de mint arról korábban beszéltünk, ez nem feltétlenül látszódik majd meg azonnal a hitelek törlesztőrészleteiben. Ráadásul fontos megemlíteni, hogy jelen helyzetben a bankközi kamatok csökkenése azért sem feltétlenül érzékelhető a „kisember” törlesztőrészleteiben, mivel a hitelek kamataiban megfizetett kockázati felár jelenleg sokkal nagyobb lett, a nem fizető adósok és a bedőlt hitelek miatt, ami sajnos nagy mértékben mérsékli a bankközi kamatcsökkenések hatását.

- A kormány által a bankok részére folyósított hitel jótékony hatását mi miért nem érezzük?
- Az állami támogatást a bankok elsősorban a likviditási és forrásproblémák megoldására kapták. Ha ténylegesen és teljes mértékben erre fordították volna az állami segítséget, vélhetően látványosabb hatása lett volna annak a lakossági hitelekre, azonban ez az esetek túlnyomó többségében nem így történt. Kénytelen-kelletlen főleg működési költségek finanszírozására kellett fordítaniuk, ami közvetlenül nem jelentkezett, nem jelentkezhetett hasonló mértékben a kondíciókban, viszont nem kellett leállítaniuk teljesen a lakossági hitelezést - ami mindenképpen nagy jelentőséggel bír.

- Nem jártak ezzel túl jól a bankok, hiszen ők ki lettek segítve, míg a kisember továbbra is nyögheti a magas törlesztőrészleteket...
- Bizonyos szempontból azért érzékelhető volt az állami támogatás hatása. Nem csupán könnyebb lett hitelt felvenni, de azért elkezdődtek a kamatcsökkentések is. Ezek ugyan nem olyan mértékűek, mint azt megelőzően az emelések voltak, de legalább történt valami. Nyilván azon is múlt, hogy minden bank maga dönthette el, ezeket az összegeket mire használja föl: hogy ne kelljen nagymértékű elbocsátásokat eszközölnie, vagy hogy adott esetben akár könnyítsen a hitelkondíciókon. A dolog látványos része véleményem szerint egyébként sem a lakossági kölcsönöknél történt, hanem a vállalati oldalon próbáltak segíteni, hiszen ha a kisvállalatok képesek hitelből beruházni, az jótékonyan hat a gazdaságra és a foglalkoztatottságra egyaránt. Ugyanakkor az tény, hogy a segítség mégsem volt talán olyan mértékben érzékelhető, mint amennyire kellett volna, vagy mint ahogy azt sokan várták.

- Beszéltünk arról, hogy rosszul jártak az előtörlesztő devizahitelesek. Nem ellentmondásos kicsit, hogy jobban járunk, ha hosszú éveken keresztül törlesztgetünk?
- Előállt egy olyan faramuci helyzet, hogy ha valakinek rendelkezésére áll annyi készpénz, amivel vissza tudja fizetni a hiteltartozását, de ez az árfolyamingadozás miatt nagyban eltér attól az összegtől, amennyit eredetileg felvett, akkor jobban jár, ha a pénzt beteszi a bankba. Egy jó forintbetéttel ugyanis kitermelheti a törlesztőrészleteit és még a pénze is megmarad. Nyilván az árfolyamkockázat továbbra is fennáll, ugyanakkor később az is előfordulhat, hogy jelentősen kevesebbet kell majd visszafizetnie, hogy ha beállnak az árfolyamok egy „normálisabb” szintre.

- A másik, egyre szélesebb réteget érintő kérdés a diákhitel, melyet egyre több fiatal kénytelen törleszteni...
- Ennek a konstrukciónak is vannak jó és rossz oldalai. Nyilvánvalóan mindenkinek jól jött ez az összeg, ha a szülők nem tudtak segíteni a továbbtanulás során, viszont most fájdalmas nyögni a részleteit. A diákhitelnek van egy nagyon rossz eleme, mégpedig hogy a havi törlesztő részlet meghatározásánál a két évvel ezelőtti bér hat százalékát veszik alapul. Ha valaki munkanélkülivé válik, nincs keresete, akkor is az így megállapított törlesztőt köteles fizetni. Friss és pozitív változás, hogy a Diákhitel Központ tett egy komoly lépést ennek ellensúlyozására, mégpedig hogy munkanélküliség esetén tesznek engedményeket: lehet mérsékelni a törlesztőt, de el is lehet halasztani a fizetést, pontosabban elegendő havonta jelenleg egy 4 ezer forint körüli összeget törleszteni, ami ha jól tudom 2 évig tartható. Viszont a diákhitel esetén nagy probléma, és nagyon kevesen tudják, hogy ha nem törlesztünk, ugyanúgy BAR-listára kerülünk, mint bármilyen más hitel esetén, ami azt jelenti, hogy ezután minimum öt évig szinte lehetetlen egyéb hitelt felvenni.

- Másik nagy kérdés a magánnyugdíjpénztárak szerepe, amelyek elképesztő veszteséget könyveltek el a múlt évben. Felmerül a kérdés: van így értelme ennek a megtakarításnak?
- Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy az eddig működő rendszer azért lett lecserélve, pontosabban kombinálva magánnyugdíjpénztárakkal, mert idővel a demográfiai különbségek miatt nem lesz elég aktív dolgozó, aki kitermeli az idősek nyugdíját. Ez az új szisztéma önmagában egy nagyon okos, és elég jól kitalált rendszer: igazságos, hiszen az alapján kapunk majd nyugdíjat, amennyivel mi magunk közvetlenül hozzájárultunk ahhoz, így nem függünk a nálunk fiatalabb, dolgozó emberek számától és járulékfizetési moráljától. A problémát az okozta, hogy nem volt megfelelően szabályozva, hova fektethet be egy nyugdíjpénztár és még nem élt a Pénztárak Garanciaalapja, mely 2010 január 1-től garanciát vállal a magánnyugdíjpénztári számlánkon jóváírt tőkéért. Így most, a kedvezőtlen gazdasági körülmények miatt egy-egy portfólióban adott esetben akár 30 százalék fölötti veszteségeket is produkáltak a pénztárak. Ugyanakkor okosan kezelve a dolgot, ha nem is számíthatunk óriási hozamokra, de apránként elég tisztességes tőkét fel lehet halmozni egy jól megválasztott pénztárral és portfólióval. A választáskor több szempontot érdemes figyelembe venni: nem elég az előző egy éves hozamot nézni, legalább 3-5 évre visszamenőleg kell vizsgálni a portfóliókat. Ezután lehet megnézni, mennyire stabil a pénztár: milyen taglétszámmal működik, illetve milyen cégcsoportnak a tagja. Amit kevesen tudnak, hogy a pénztárváltás nem egy ördöngösség. A feltétel hat havi tagság az eredeti pénztárnál, ha ez megvan, semmi akadálya a váltásnak egy számunkra kedvezőbbnek ítélt helyre, melynek törvényileg szabályozott költsége (a teljes állomány 1 ezreléke) nagyon hamar visszatérülhet. Megéri erre odafigyelni, mert a legjobb pénztár akár dupla annyi pénzt termelhet ki 30 év alatt, mint a legrosszabb.

- A fiatalok éppen az ellenkezőjét teszik, erre fordítják a legkevesebb figyelmet, hiszen a szüleiktől még egy egészen más hozzáállást láttak...
- Az a szomorú tény, hogy az állami nyugdíjunk gyakorlatilag kenyérre sem lesz majd elég. A magánnyugdíjpénztárban megtakarított összeg talán megfelelő kiegészítés lesz arra, hogy a napi megélhetést tudjuk belőle biztosítani - ez azonban nem vonatkozik például a minimálbéres vállalkozói rétegre, akiknek ez az összeg is elképesztően kevés lesz. Akinek a jövedelme tehát megengedi, érdemes még e két lehetőség mellé valamilyen saját öngondoskodást, nyugdíjelőtakarékosságot indítania. Ennek híján ugyanis nagy meglepetések érhetnek minket a későbbiekben, amikor már késő lesz ezen sopánkodni. Ezt is jó lenne oktatni, hogy bekerüljön a köztudatba, akár egy lapon az oly sokat emlegetett szelektív hulladékgyűjtés fontosságával.

Czefernek Léna

[Forrás: OrientPress Hírügynökség/Budai Hírlap]