A 2009. október-decemberi időszakban a 15 és 74 év közötti munkaképes korú lakosságnak 10,5 százaléka volt állástalan (akárcsak a szeptember-novemberi periódusban), ami 442 ezer főt jelent, míg a hivatalos adatok szerint összesen 3 783 millió ember állt foglalkoztatásban. A munkanélküliek száma tehát a hivatalos statisztika szerint 3 ezer fővel csökkent a legutóbbi jelentés óta, bár véleményünk szerint ez csak átmeneti megtorpanás.

Az Equilor elemzése szerint a valóságban lényegesen magasabb lehet a munkanélküliek száma, hiszen a válság során számos más országban is megfigyelhető volt az a tendencia, hogy a recesszió nyomán munkájukat elvesztők egy ideig még próbálkoztak új munka találásával, azonban egy idő után esetleg feladták a keresést és ezáltal kiszorultak a munkaerőpiacról.

A ma megjelent statisztika fókuszában bár a munkanélküliség növekedése áll, a valós probléma a háttérben az aktivitási ráta alacsony szintje, amely a magyar gazdaságpolitika számára az elkövetkező évek egyik legfőbb kihívását jelentheti. A munkaképes korú lakosságnak (15 - 74 év közöttiek) ugyanis mindösszesen 55 százaléka (4225 millió fő) jelenik meg a munkaerőpiacon, míg közel 3,5 millió ember (3459 millió fő) inaktív. Legnagyobb csoportjukat természetszerűleg a 74 évesnél fiatalabb nyugdíjasok adják, azonban ide sorolandóak az úgynevezett passzív munkanélküliek is, akik nem hajlandóak legalizáltan munkát vállalni. Többségük a szürke vagy a fekete gazdaságban tesz szert jövedelemre. A magyarországi aktivitási ráta évek óta az európai uniós átlag alatt van, ami a mindenkori kormány helyzetét is nehezíti, tekintve, hogy minél kevesebben adóznak a bérük és jövedelmük után, annál kisebb a kormányzat mozgástere az adóbevétel elköltése terén.

A politika szereplői által hangoztatott munkahely teremtési célok megvalósulása a modern munkaerő-piaci trendek fényében igencsak kérdéses. Egyre kisebb ugyanis az igény a határozatlan idejű munkaszerződéses, napi 8 órás foglalkoztatottakra, főként a válság nyomán. A vállalati szektor, ezen belül is különösen a multinacionális cégek országtól függetlenül egyre inkább arra rendezkednek be, hogy vagy részmunkaidős foglalkoztatottakat vagy ún. kölcsönzött munkaerőt alkalmazzanak. Ebbe az irányba történő elmozdulás Magyarországon rövid távon talán csak a közszektorban lehetne megoldható, ahol – egyes tanulmányok szerint – az ügyfélszolgálati és az egészségügyi munkaköröket lehetne több műszakosra átalakítani, és az erre allokált bértömeget ennek értelmében több embernek, bár csökkentve, kifizetni.

A munkaerő-piaci helyzet javításának másik megoldása a külföldi munkavállalás lehetne. Egy 2009. közepi statisztika szerint a külföldön dolgozók hazautalt jövedelme teszi ki a bolgár GDP 20, a román GDP 8 illetve a szlovák GDP 6 százalékát. Magyarországon ugyanez az arány nagyjából fél százalék lehet. Figyelembe véve a magyar lakosság kevésbé mobilis mivoltát, illetve az egyelőre csak alig éledező európai gazdasági teljesítményt, rövid távon itt sem látható komoly javulási potenciál.

Az áttörést az Equilor véleménye szerint hosszabb távon egy ismét felpörgő hazai és nemzetközi gazdaság, egy több évre előretekintő kormányzati foglalkoztatáspolitikai koncepció kidolgozása (amely azonban túlmutat a számokon és megpróbál a lakosság legalsó szintjéig eljutni), az adórendszer átalakítása, illetve a nem szokványos foglalkoztatási trendek felé történő elmozdulás hozhatja meg együttesen.

 

[Forrás: OrientPress Hírügynökség]