Kathy Summer ? Sikered titka: a személyiségfejlődés I.

Az MLM, mint katalizátor

Nagy szeretettel köszöntelek a Sikered titka: a személyiségfejlődés című sorozatom első részében. Remélem, tetszeni fog, és várni fogod a következő írásomat is.

Nagyon sokan kérdezik tőlem, hogy az én sikeremnek mi a titka, és arra gondoltam, hátha Téged is érdekel, ezért választottam kezdő cikksorozatnak a személyiségfejlődés témáját, melyet időről időre tovább fogok boncolgatni. Természetesen továbbra is kíváncsi vagyok a véleményedre és a kérdéseidre.

Szeretném, ha ez nem egy egyoldalú kommunikáció lenne, hanem amennyire lehet, interaktív, ezért ne fojtsd magadba a gondolataidat. Hidd el, engem is nagyon kíváncsi fából faragtak, és szeretnék tovább fejlődni Általad, a véleményed – és akár a problémáid – segítségével.

Igyekszem napi kapcsolatban maradni az olvasóimmal, így Te is légy bátor, és küldd el, ami az eszedbe jut, hadd ismerjelek meg! info@kathysummer.com – az ajtóm mindig nyitva áll Előtted :)

E rövid bevezető után térjünk a lényegre.

Ismersz: nem szoktam kertelni, ezért rögtön bele is vágok a közepébe, még mielőtt a személyiségfejlődésed lépéseihez adnék pár tanácsot.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy amiket írok, az az én véleményem, nem pedig szentírás, ezért kérlek, ennek megfelelően is fogadd. Nyugodtan gondold másképp, ha szerinted nem fedi a valóságot, hiszen ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk a világot, és ami igaz az egyik ember számára, az lehet, hogy másvalaki szemében butaságnak tűnik. Nincs ezzel semmi probléma, hiszen nagyon unalmas lenne a világ, ha mindannyian ugyanolyanok lennénk :)

Ahogy a címben is olvashattad, én úgy tekintek a hálózatépítésre, mint egy katalizátorra. A Wikipédia egy kivonatolt meghatározását hívom segítségül, hogy jobban megértsd, mire gondolok: „A katalizátor a kémiában egy olyan anyag, ami úgy gyorsít föl (esetleg nagyságrendekkel) egy kémiai reakciót, hogy ő maga annak során nem használódik el. A katalizátorok a reakciósebességet növelik. A katalizátornak gyakran kis mennyisége is elegendő nagy mennyiségű anyag átalakulásának meggyorsításához.”

Nézzük, hogyan értelmezhető ez a Te életedben.

Bekerülsz egy csapatba: csupa hasonlóan gondolkodó ember, akik nagyjából hasonló célokat szeretnének elérni, és ezért hajlandóak is cselekedni. Lelkesek, motiváltak, és egy idő elteltével feltűnően másmilyenek lesznek, mint az „átlagemberek”.

Ha szerencsés vagy, akkor a családod, a barátaid és az ismerőseid is ugyanazon az úton haladnak, mint Te, vagy legalábbis támogatnak benne, de ha nem, akkor azzal szembesülsz, amivel a legtöbb MLM-es sorstársad: kezdenek furcsán nézni Rád. Igen, kezdesz kilógni a sorból…

Már nem lehet Veled ugyanazokról a témákról beszélni, mert hétvégén már nem bulikba, meccsre vagy moziba jársz, hanem céges rendezvényekre, és ha azt hallod: neves külföldi előadó, már nem Madonna vagy a Guns’n Roses jut eszedbe, hanem Brian Tracy vagy Big Al…

A környezeted lassacskán már úgy néz Rád, mint egy marslakóra, és nem értik, hogy miért nem érted, hogy ők nem értik, hogy mi ütött Beléd… Kifordultál önmagadból, nem lehet Rád ismerni, mert Téged is „beszippantottak”…

Érzed, hogy valami nem stimmel. Valami hiányzik, ami régen megvolt: az összhang Közted és köztük.

Igen, jól érzed: tényleg egyre nagyobb a távolság a régi cimborák és Közted, pedig már 20 éve nevettek együtt ugyanazokon a poénokon; a házastársad, a szüleid és/vagy a gyerekeid sem a régiek… Nehezebben indulnak a beszélgetések, gyakrabban vannak nézeteltérések a vasárnapi ebédnél, és kevesebb a közös téma is.

Mintha kezdenének kihűlni a korábbi kapcsolataid, amik eddig látszólag teljesen jól működtek…

Másfelől viszont azon kapod magad, hogy új emberek csöppentek bele a hétköznapjaidba, akikkel egyre szívesebben – és egyre többet – vagy együtt. Jól érzed magad a társaságukban: felpezsdül az életed, kivirulsz (ennek többnyire külső jelei is vannak), szárnyakat kapsz – és ezt a „régiek” sok esetben sérelmezik. Okkal. Hiszen se szó, se beszéd, faképnél hagytad őket, és egy annak idején még ártatlannak tűnő bemutató vagy találkozás után fél évvel már nem is lehet Rád ismerni.

A valóságban azonban semmi más nem történt, mint hogy egy úton, amin eredetileg közösen indultatok el, Te kicsit begyorsultál, és ők nem tartottak lépést Veled. Lemaradtak, és amikor egy útelágazódáshoz értek, fogalmuk sem volt, hogy Te melyiken mentél tovább – vagy éppenséggel annyira lassan vánszorogtak Utánad, hogy soha nem is érték el még az első keresztutat sem…

Bármennyire is szomorú ez a történet, sok hálózatépítővel történik meg nap mint nap valami nagyon hasonló. Barátokat, családtagokat, szerelmeket veszítenek el egy „hóbort” miatt, amiben hisznek.

Ha volt már részed ilyesmiben, kérlek, ne okolj senkit: magadat se, hisz nem Te vagy a hibás – és nem is a multi level marketing. Ha épp hasonló cipőben jársz, vigasztaljon a tudat, hogy ez a helyzet szinte elkerülhetetlen. Törvényszerű, mint itt a Föld bolygón az, hogy a gravitációnak köszönhetően lefelé esnek az elejtett tárgyak…

Ahogy a katalizátor (akár nagyságrendekkel) felgyorsítja az eseményeket, az MLM is csak annyit tesz, hogy előbb szembesít azzal, ami később amúgy is bekövetkezett volna. És ezt nem könnyű elfogadni…

Ha Neked mások a világról alkotott elképzeléseid, mint a barátaidnak, akkor előbb-utóbb így is, úgy is eltávolodtatok volna egymástól. Ha a kedvesednek más a célja, mint Neked, akkor már most sem ugyanazon az úton haladtok, csak lehet, hogy még nem tűnt fel, mert annyira lassan mentek, mintha két egymás melletti, üzemképtelen mozgólépcsőn andalognátok csigatempóban kéz a kézben – igaz, egyikőtök felfelé, a másikótok lefelé, de a sebességetek annyira elenyésző, hogy csak sokára tűnik fel a távolság, és akkor is vissza-visszamentek még egymáshoz egy-egy ölelésre. Így húzzátok vissza egymást kölcsönösen egy illúzió kedvéért. Mert hogy pár éve még úgy tűnt, közös az irány. Pedig lehet, hogy sosem volt az. Csak elfelejtettétek, hogy akkor még egymást néztétek…

Van egy Saint-Exupéry idézet, ami nekem nagyon tetszik, és szerintem ide illik:

„A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz, hanem az, mikor mindketten ugyanabba az irányba néznek.”

Szerintem az MLM hasonló ahhoz az ujjhoz, mely megnyomja a START gombot az elromlott mozgólépcső megjavítása után: ne csodálkozz, ha rajta állva hirtelen elindulsz felfelé…

Egy új társaság, egy új munkahely, egy új ismerős vagy barát irányt mutathat és erőt adhat Neked! Ha energiát kapsz, kiderül, merre is haladsz valójában. A céljaid megmutatják. Ha a környezeted tagjainak mások a céljai, akkor nem közös mozgólépcsőn álltatok eddig sem, csak nem vettétek észre az üzemzavart… Fogalmatok sem volt, valójában hol is vagytok – és hová mentek (vagy a fejeteket a homokba dugtátok, hogy ne kelljen tudomást venni a valóságról…). Sajnos, sokan még annak sincsenek tudatában, hogy egyáltalán haladnak valami felé…

Bármelyik mozgólépcsőn állsz is most, tudj róla, hogy mielőtt végképp búcsút intenél a másik irányban álló(k)nak, egy beszélgetésre még mindenképpen jut idő. Még ha távolodtok is egymástól, azért a hang jól terjed, és szeretném, ha nem égetnél fel magad mögött minden hidat csak azért, mert „ennek így kellett történnie”.

Érdemes megbeszélni a dolgaitokat, hogy mindkét fél kellően megérthesse a másikat. Ne feltételezd azt, hogy mindenki pontosan tudja, mi zajlik Benned, vagy hogy tisztában van azzal, amit Te gondolsz. A biztonság kedvéért kölcsönösen hallgassátok meg egymást, és adjatok esélyt a közös útnak is. Sokan azt sem tudják, hogy mit kezdjenek magukkal – lehet, hogy éppen Te fogsz tudni adni nekik egy célt.

Mielőtt végleg szeded a sátorfádat, adj esélyt a Hozzád közel állóknak, hogy Veled tarthassanak. Ha pedig nem szeretnének csatlakozni, akkor engedd el őket, hadd maradjanak ott, ahol most vannak, vagy hadd menjenek tovább egy másik irányba. Biztosan jártál már úgy Te is, hogy még nem voltál készen valamire, és olyankor lemaradtál, otthagytak. Lehet, hogy később viszont már megértél egy adott feladatra, és érdekes módon szembejött Veled a lehetőség.

Te is légy türelmes és megértő másokkal, mert lehet, hogy fájdalmas dolog elbúcsúzni, de sose felejtsd el, honnan jöttél, kiknek köszönheted az eddigi életed, és ha méltósággal távozol, anélkül, hogy bárkit is megbántanál, bármikor lehetnek még kapcsolódási pontjaitok, amikor szívesen leültök egymással beszélgetni egy teázóban vagy akár a vasárnapi ebédnél, egy következő kupadöntőn – vagy épp a Deák téren, ahol rengeteg a mozgólépcső, hiszen minden metróvonal ott találkozik. ;)

http://www.kathysummer.com/