Hadd meséljek el egy igaz történetet Bonk professzorról, aki kémiát tanított a Duke Egyetemen. Egyik évben volt három diákja, akik nagyon jól tanultak, és már érettségi előtt álltak. Az érettségi előtti hétvégén a fiúk úgy döntöttek, hogy néhány barátjukkal elmennek bulizni egy másik egyetemre. Ám csak hétfőn kora hajnalra értek vissza, és nem voltak olyan állapotban, hogy elmehettek volna vizsgázni.

Elmagyarázták a professzornak, hogy máshol töltötték a hétvégét, és bár úgy tervezték, hogy időben visszatérnek tanulni, nem sikerült, mert defektet kaptak, és nem volt pótkerekük, így nem sikerült időben visszatérni a campusra.

A professzor megengedte, hogy csak másnap tegyék le az érettségit. Mekkora megkönnyebbülés! Egész éjjel tanultak. Másnap, amikor megjelentek a vizsgán, a professzor külön terembe ültette le őket, mindenkinek kiosztott egy tesztlapot, és azt mondta, hogy fogjanak hozzá.

Látták, hogy az 5 pontot érő első kérdés nagyon könnyű. Gyerekjáték! Aztán megnézték a második kérdést, ami 95 pontot ért: „Melyik kerék volt az?”

Sajnos az utóbbi években az üzleti világ nem az elveiről híres. Túl sok cég próbálta már becsapni a fogyasztókat.

Egy üzlet alapköve a tisztesség és becsületesség kell legyen. Ha azt akarod, hogy az alkalmazottak igazat mondjanak, akkor először a céged legyen tisztességes a dolgozókkal.

A MackayMitchell Envelope Társaság mottója a következő: „Maradjunk mindig üzletemberek.” Hogy ez mit jelent? Nincsenek rejtett kötelességek, nincsenek kiskapuk, kisbetűsnél is kisebb betűs részek, nincsenek piros lapok. Mi, meglett üzletemberek kell, hogy jó példát mutassunk a fiatal generációnak. A felmérések szerint feltűnően nagy számú diák használja a legújabb üzleti és politikai botrányokat arra, hogy azokkal igazolja tisztességtelen magatartását.

Végezetül hadd meséljek el egy másik történetet. Egy bizonyos Brian meghívta magához vacsorára az édesanyját. Vacsora közben az anya nem tudta nem észrevenni, hogy milyen szép Jennifer, a fia szobatársa. Brian édesanyja régen gyanította már, hogy van valami Brian és Jennifer között. Egész este, miközben kettőjük beszélgetését figyelte, azon gondolkodott, hogy vajon több is van-e köztük, mint amennyit látni engednek. Olvasva anyja gondolataiban, Brian megnyugtatóan közölte: „Anya, tudom, hogy mi jár az eszedben, de megnyugtatlak, hogy Jennifer és én csak szobatársak vagyunk.”

Egy héttel később, Jennifer megjegyezte Briannek: „Amióta édesanyád itt vacsorázott, nem találom a gyönyörű ezüst merőkanalat. Ugye szerinted sem vitte el?” Brian azt válaszolta: „Hát, én is kétlem, de azért küldök neki egy e-mailt, hogy megbizonyosodjunk." Ezt írta: „Drága anya! Nem mondom, hogy elvitted a merőkanalunkat, azt sem, hogy nem. De tény, hogy azóta, hogy itt voltál, nem találjuk. Szeretettel: Brian.”

Néhány nappal később Brian kapott egy válasz e-mailt: „Drága fiam! Nem mondom, hogy Jenniferrel alszol, és azt sem, hogy nem. De tény, hogy ha Jennifer a saját ágyában aludna, már megtalálta volna azt a merőkanalat. Szeretettel: Anya.”