„Ne félj, fiam, minden rendben lesz. Én is végigmentem mindezen. Én is jártam ebben a cipőben. Ez is egyike azoknak a dolgoknak, amelyeket át kell vészelni. Nekem is volt ilyen beszélgetésem az én apámmal annak idején.”

Ezeket mondta nekem apám 12 éves koromban, amikor teljes szívemből zokogtam kutyám halála fölött. Az évek során sokszor végigsétáltam még apámmal ugyanazon az úton, és sokszor végighallgattam ugyanezt a beszédet különböző verziókban attól függően, hogy az üzlet ment-e nehezen, barátságok értek-e véget vagy csak egyszerűen nem volt jókedvem.

Néha jó tudni, hogy az, amin átmegyünk, nem egyedi probléma, hanem másokkal is megtörtént már. Jó érzés tudni, hogy van fény az alagút végén. Ha az alagút közepén járunk, gyakran megesik, hogy elkeseredünk, elbátortalanodunk és kétségbe esünk. De ha valaki betéved az alagútba, megfogja a kezünk, és velünk elindulva azt mondja, hogy „én is jártam itt, kapaszkodj belém. Minden jóra fordult, és rád is hasonló vár”, akkor mindent más színben látunk majd.

Sajnos nem tud mindig belépkedni valaki az alagútba, és biztatóan velünk sétálni. Ezért olyan fontos, hogy olvassunk sikertörténeteket! A sikertörténetek olvasgatása és elemezgetése során úgy érezzük, mintha egy sikeres ember sétálna velünk. Gyakran meglepődünk majd azt olvasva, hogy a legsikeresebb emberek is ugyanazokkal a gondokkal küszködnek, mint mi mindannyian.

Einstein elvált, Lincoln depresszióval küzdött, Ronald Reagan szívét összetörte az első felesége, Sam Walton pedig kétszer is csődbe ment. Honnan tudom mindezeket? A sikertörténetekből, amelyeket olvastam! Vajon attól éreztem jobban magam, hogy ők nehéz időket éltek? Igen is, meg nem is. Nem tesz boldoggá mások szenvedése. Másrészt viszont nem fér kétség ahhoz, hogy Einstein, Lincoln, Reagan and Walton története hatalmas sikertörténet. Felüdít és inspirál, ha azt olvasom, hogy ők is emberek voltak, és végigjárták ugyanazt az utat, amelyet te vagy én is végig kell járjunk.

Mennyire bátorítóan hatott rám, amikor néhány évvel ezelőtt nehezen ment az üzletem, és elolvastam Sam Walton sikertörténetét. Megakadt a szemem az egyik oldalon, ahol azt írta, hogy annyi évesen, amennyi akkor én is voltam, ő is csak egy pici pont volt még anyagilag! Letettem a könyvet, és széles mosoly jelent meg az arcomon. Azok kedvéért, akik esetleg nem tudnák, hogy ki az a Sam Walton, ő az, aki pár évvel ezelőtt elindított egy kis vállalkozást Wal-Mart néven, és végül minden nagyon jól alakult.

Sam Walton sikertörténetét olvasva nagyszerűen fellelkesedtem, és eszembe jutott, hogy az igazán sikeres emberek is keseredtek már el, de végül mégis sikeresek lettek. Amíg azt a könyvet olvastam, bizonyos értelemben azt éreztem, hogy Sam Walton szelleme azt üzeni: „Ron, én is álltam ott. Nehéz, de ne add fel. A jutalomért megéri továbbmenni. Menj!” Továbbléptem, és kimondhatatlanul örülök, hogy megtettem.

Most pedig menj be egy könyvesboltba, és fogj egy sikertörténetet. Amúgy pedig, ha nehéz helyzetben vagy, vagy valami bánt, azt mondom: „Ne félj, fiam, minden rendben lesz. Én is végigmentem mindezen. Én is jártam ebben a cipőben. Ez is egyike azoknak a dolgoknak, amelyeket át kell vészelni. Nekem is volt ilyen beszélgetésem az én apámmal annak idején.”