2009. július 23. - 11:22
Előadásaink, prezentációink során sokszor használunk olyan kifejezéseket, melyekkel látszólag közlünk valamit, de valójában csak az előítéleteinkről, szubjektív véleményünkről, érzéseinkről tanúskodnak. Ezek nem biztos, hogy hallgatóságunkat is értékelik, illetve lehet, hogy nem veszik jó néven, vagy nem ugyanarra értik majd.
1. Az igazság az…
Őszintén mondom…
Higgyenek nekem…
Az igazat megvallva…
Aki így kezdi mondandóját, sokszor túlozni akar, vagy félrevezetni a hallgatóságát.
2. Kellene…
Illene…
Bűntudatot vagy kötelességtudatot sugallva akar kikényszeríteni egyetértést.
3. Szerény véleményem szerint…
Önmagasztaló érzetet kelt.
4. A legnagyobb tisztelettel kérem…
Tekintettel önökre…
Pont az ellenkezőjét érzik majd az emberek, hiszen mégis elmondjuk, vagy utalunk arra, amit akarunk.
5. Nem akarok… lenni, de…
Valójában az lesz (pl: fennhéjázó, durva), hiszen ezután pont egy olyan kijelentés következik.
6. Megpróbálom…
Azt sugalljuk ezzel, hogy nem hiszünk eléggé magunkban.
7. Megteszem, ami tőlem telik…
Ezzel a kijelentéssel nem biztatunk senkit.
8. Tudják, hogy értem…
Nem biztos, hogy ugyanarra a dologra gondol majd a hallgatóságunk is, amire mi.
Vigyázzanak ezekre a kifejezésekre, törekedjenek az elhagyásukra! Ha jó előadók akarnak lenni, törekedniük kell arra, hogy megértse Önöket hallgatóságuk, ennek érdekében pedig meg kell tanulniuk tisztán és érthetően fogalmazni.
Szulyák Erzsébet