Egyesek inkább a jobb agyféltekéjüket használják. Kreatívak, jó a térlátásuk, intuitívak, spontának. Gyakran képekben, színekben vagy érzésekben gondolkodnak. Nagyszerűen nekikezdenek valaminek, aztán gyakran összecsapják a végét. Tisztán látják a célt, mégis hatalmas erőfeszítésükbe telik megfogalmazni, hogy mit is látnak lelki szemeik előtt.

Mások a balra koncentrálnak. A bal agyfélteke nagyon nyelvorientált. A nyelv pedig igen racionális és üzletszerű. Az ilyen emberek a logikus, problémamegoldó paradigmák felé húznak, és gondolkodásuk lineáris. „A” ponttól elmennek „B”-ig, aztán meg „C”-ig. Ha találnak egy problémát, megoldják. Aztán találnak egy másik problémát, és azt is megoldják, így annyira belefeledkeznek a folyamatba, hogy inkább problémamegoldóvá válnak, mintsem célmegvalósítóvá.

Ahhoz, hogy mindkét agyféltekénket használjuk, egyaránt kell gondolkodnunk nyelvben és képekben. Ezeket úgy is hívhatnánk, hogy állítások és képi megjelenítések. Ugyanis a képek képi megjelenítéshez vezetnek, míg a nyelv állításokhoz.

A képek és képi megjelenítések a jobb oldalhoz tartoznak, a nyelv és az állítások a balhoz. Amikor mindkét agyféltekénket használjuk a céljainkra való koncentrálás során, olyan üzeneteket küldünk tudatalattinknak, amelyek segítségünkre lesznek majd céljaink megvalósításában.

A képi megjelenítés igen fontos a cél elérésében. Seeing with the Mind's Eye c. könyvükben Mike és Nancy Samuels egy egyszerű kísérletet írnak le, amelyben gimnáziumi gyerekek vettek részt vizualizációs próbán.  

Véletlenszerűen kiválasztott, gimnáziumba járó fiúkból alkottak 3 csapatot. A kísérlet során a fiúknak semmi más feladatuk nem volt, mint kosárra dobni, és a kísérletet végzők a sikeres zsákolások arányát figyelték. A fiúk kosárra dobáltak első nap, aztán húsz nap múlva, és a két eredmény közti különbség mutatta meg, hogy mennyit fejlődtek közben.  

Az első csoport minden nap gyakorolt, és náluk a 20. napon 24%-os javulást mértek. A második csoport semmit nem csinált az 1. és 20. nap közt, ők semmit sem fejlődtek. Az igazi érdekesség a harmadik csoport teljesítményéből eredt. Ők a köztes időben vizualizációs gyakorlatokat végeztek: húsz napon keresztül azt képzelték szemük elé, hogy hogyan dobnak sikeresen kosárra. Végül a 20. napon 23%-os javulást mutattak.

 

Íme, három egyszerű, ám annál fontosabb vizualizációs technika, amelyek segítségével elérhetjük a szemünk előtt lebegő célt. Aránylag egyszerűek, a lényeg csak az, hogy rendszeresen és következetesen alkalmazzuk őket.

Az első technika: szó vizualizáció. Ehhez gondolj egyetlen szóra azzal kapcsolatban, hogy ki vagy, mit szeretnél, és írd le egy 3 x 5cm méretű kártyára. Mitől lesz sikeres a vállalkozásod? Írd le azt az egy szót. Írhatsz olyan szavakat, hogy hűség, mosoly, segítőkészség, aktivitás. Találd meg a legjellemzőbb szót.

Aztán helyezd magad kényelembe, lehetőleg elalvás előtt, és tartsd a kártyát min. 30, max. 60cm távolságra a szemedtől. Fókuszáld szemed a szóra, koncentrálj, és nézd a kártyát 10-20 vagy akár 30 percig.

Tedd ezt estéről-estére legalább két hétig. Azon találod majd magad, hogy képek jelennek meg lelki szemeid előtt a szóról, és ha folytatod, nemsokára „beleég” a szó az agyadba, és életed minden percében veled lesz.

A második fajta vizualizáció képekről szól. A módszer eléggé hasonlít az előzőhöz: keress egy képet egy olyan személyről vagy tárgyról, amely megtestesíti a célodat. Ha csak most léptél be az üzletbe, és egy vadonatúj autót szeretnél, szerezz magadnak néhány slusszkulcs-képet. Vagy gondolj a vele járó jövedelemre, és arra, hogy mit hozhat az neked. Pillanatfelvételként képzelj arra, amit el szeretnél érni.

Aztán fogd a képet, és koncentrálj rá, mint a szóval tetted. Helyezd magad kényelembe, és nézd a képet minden este 20 percig, legalább egy hónapon keresztül.

Sokan, akik ezt a vizualizációs technikát használják, lemásolják a képet, és kiragasztják a fénymásolatokat olyan helyekre, ahol egész nap látják. Például a bejárati ajtó belső felére, a hűtőre, a fürdőszobai tükörre, a határidőnaplójukra vagy az autó műszerfalára. A lényeg az, hogy olyan helyen legyenek a képek, ahol elég gyakran látod őket.  

 

Végül a harmadik típus a forgatókönyv vizualizáció. Ha már ott a cél a fejedben, hunyd be a szemed, és álmodj egy színes filmet arról, hogy milyen lenne az életed, ha elérnéd az adott célt.

Képzeld el magad, amint az értékesítésből, és nem a vacak állásodból élsz meg; képzeld el, hogy reggel felkelsz, elküldöd a gyerekeket az iskolába, aztán nekiülsz telefonálni. Felhívod a potenciális csapattagokat, a lelkes új terjesztőket vagy vezetőidet. Képzeld el magad, amint megkapod azokat a nagy jutalékokat. Képzeld el, hogy a prezentációd teltházas, és mindannyiukat te hoztad be az üzletbe. Futtass le egy egész estés színes filmet arról, hogy milyen leszel te, amikor majd eléred azt a célt. Ha például ünnepelt politikus szeretnél lenni, képzeld el magad, ahogy a széksorok közt felsétálsz a színpadra. Képzeld el magad a színpadon, hunyd le a szemed, hallgasd a tapsot, és érezd a tömeg lüktetését. Örökítsd meg élénken a képet, és az álom meg fog születni.

A nem fontos részek majd elhalványulnak. A célod szempontjából fontos részek azonban megmaradnak, és majd azon kapod magad, hogy jó dolgokra koncentrálsz, nem csak jól végzed a dolgod. Nem fognak elbátortalanítani a mindennapokhoz tartozó kisebb sikertelenségek. Hogy miért? Mert olyankor mindig lejátszod fejedben a „filmed”, és azokra a dolgokra fektetsz majd időt és energiát, amelyek közelebb visznek álmaidhoz.

Ezek a vizualizációk az agy jobb féltekéjét használják, és üzeneteket küldenek a tudatalattinak, hogy valósítsd meg a vizualizált célokat. Ezzel szemben az állítások a bal agyféltekét mozgósítják a célelérés irányába. Az állítások egyszerű mondatok – egész mondatok, amelyekben azt jelented ki, hogy milyen irányba változzanak meg a dolgok.

 

A jó állítás személyes: ne azt mondjuk, hogy „mi”, hanem hogy „én”, mert ez arra utal, hogy vállalod a felelősséget azért, amit tenni akarsz.

A jó állítás jelen idejű igét tartalmaz: „én vagyok”, „én tudok”, „én akarok”, „én fogok”. Egy ilyen állításba ne tégy bele olyat, hogy „megpróbálom”, mert az azt jelenti, hogy belefekteted az energiát, de nem igazán hiszel abban, hogy sikeres is leszel.

A jó állítás pozitív. Használj olyan igéket, hogy „csinálok”, „cselekszem”, „nyerek”, „toborzok”, „választok”. Ezek mind olyan igék, amelyek cselekvésre buzdítanak.

A jó állítás utal valamilyen érzékre. Mondd azt, hogy „látok”, „hallok” vagy „érzek”.

A jó állítás erős érzelmi töltéssel rendelkezik. Teljes szívedből vágysz a célra – ez érződjön az állításodon is.

Ahogy felragasztottad a képeket különböző helyekre, ugyanúgy ragasztgasd fel állításaidat is a tükörre, a mosdóajtóra, a bejárati ajtóra, a hűtőre vagy a vezetékes telefon mellé. Tedd olyan helyekre, ahol látod őket, és mondogasd őket. Ha hangosan mondogatod őket, még nagyobb lesz a hatás.

Ezzel a módszerrel agyad mindkét féltekéjét megmozgatod majd, és ez hatással lesz mindennapi tevékenységeidre is. Nem kell majd többé azon aggódnod, hogy az időhiány, munkád vagy bármilyen nyugtalanság hátráltatni fog. Ugyanis agyad egésze célod megvalósításán dolgozik majd.