Sokan vannak úgy, hogy úgy érzik megtettek mindent, tanultak, ajánltak, dolgoztak, szponzoráltak, de mégsem érték el céljukat. Ilyenkor két lehetséges probléma valamelyike történhetett:

Ilyen esetben a legfőbb segítséget mentorainktól kaphatjuk, forduljunk ezért hozzájuk bizalommal, a felső vonalainkhoz, szponzorainkhoz, oktatóinkhoz. Tekintsünk vissza velük együtt az eddig elvégzett munkáinkra és elemezzük ki pontról pontra, hogy mit mikor végeztünk az aktivitás és a tudás függvényében. Együtt könnyebben rátalálhatunk a gyenge láncszemekre, amikből később tanulhatunk.

A második pont, a hiányos tudás pótlása a legegyszerűbb, hisz csak a megfelelő információkat kell összegyűjtenünk és megtanulnunk, hogy helyesen tudjuk alkalmazni őket munkánk során.

Az aktivitási szint megváltoztatása már nehezebb dolog. Ha az elvégzett, vagy nem végzett feladatok mennyisége okoz problémát, akkor annak az az oka, hogy nem hiszünk munkánkban, céljaink elérésében.

Tegyük fel a kérdést magunknak! Hiszem, hogy elérhetem a kitűzött célom?

Ha lagymatagon dolgozunk, akkor nem motivál minket a kitűzött cél, vagy nem hiszünk magunkban, úgy gondoljuk, nem vagyunk képesek megvalósítani azt.

Ilyenkor kérdezzük meg magunktól, hogy mi lenne, ha már most birtokában lennénk annak, amiért küzdünk?! Képesek lennénk megtartani vagyonunkat, annak ellenére, hogy sokan azon mesterkednének, hogy meglopjanak, kuncsorogjanak vagy kölcsönkérjenek?! Kézben tudnánk tartani az adóügyeket, a számvitelt, a befektetéseket?! Tényleg arra vágyunk amire?!

Ha nem, akkor érdemes új, más célokat keresni, ha viszont elég erősnek érezzük magunkat céljainkhoz, akkor lássunk munkához!

Ha elérhetőnek tartjuk a kitűzött célt, akkor csak rajtunk múlik, hogy megszerezzük azt. Amiben nem hiszünk száz százalékig, azért nem is teszünk meg mindent. Válasszunk olyan célt, amit tisztán látunk, mondjuk ki, határozzuk meg pontosan azt, hogy miért dolgozunk.