Létezik egy ősrégi hálózatépítő szabály, mi szerint 20-12-2, vagyis húsz megkeresésből tizenkettő eljön a találkozóra, abból pedig kettő elfogadja az általunk kínált lehetőséget. Ez az arány manapság egyre kitolódik, egyre több embert kell megkeresnünk, hogy végül akár egy biztos belépőnk is legyen. Nem szabad azonban elvesztenünk a lelkesedésünket, még így is, minél több embert keresünk meg annál több lesz a belépőnk.

Az azonnali sikerek érdekében célszerű előbb a családtagokat felkeresni és úgy bővíteni a kört, barátokat, kollégákat, ismerősöket megkeresve.

Ahhoz hogy sikeresek legyünk nem szabad ajtóstól rontani a házba. Meg kell tanulni felajánlani a választás, a döntés lehetőségét. Ehhez jó, ha kezünkben van a saját sztorink, hogy mi hogyan kezdtük el, mit vártunk tőle és most hol tartunk, mit értünk el. 

Sokszor az is célravezető, ha a másik fél véleményére alapozunk, hisz az emberek általában imádják, ha meghallgatják és elismerik a véleményüket. Engedjük, hogy kipróbálják a termékünket, majd kérjük meg őket, hogy mondják el, mit éreznek, és csak ezután ajánljunk fel nekik egy újabb találkozót.

Sokan esnek abba a hibába, hogy rögtön eladni akarnak, így azonban nem jutnak előrébb. A lassan járj, tovább érsz szabály a hálózatépítés egyik alapszabálya.

Ebben a kezdeti fázisban még nem az a cél, hogy rögtön csatlakozzanak hozzánk, az egyetlen feladatunk itt az, hogy újabb találkozót egyeztethessünk. Nem kell rögtön bevonni az üzletbe, hagyjuk rá a döntést, adjunk időt, hogy elhatározhassa magát.

A következő találkozásnál sem feltétlenül a terméket ajánljuk, hanem az üzletet. A változtatás lehetőségét, de ne feledjük, mindig a hálózatépítés tükrében beszéljünk. Lelkesedésünket és tapasztalatainkat megosztva adjuk meg a lehetőséget neki, hogy végül ő döntsön.